Nappali

Hallottam a zenét fentről és meg is lepett, hogy nem is oda jött ahol én vagyok. De mind egy is hallottam a zeneszót és biztosra vettem, hogy ott lesz, hacsak neme egy szellem játszik a zongorán mivel rajtunk kívül senki nem volt itthon. Nagyon is jól ismertem a Karib-tenger kalózainak a zenéjét egy igazi klasszikus, ha szabad ezt mondanom róla. Lassan beléptem a szobába és megláttam Halét a zongoránál.
-Álmodom? Nyilván nem mert akkor pia is lenne benne. Na, mindegy az nem változtat azon, hogy jól játszol. Mondjuk még nem is hallottalak játszani mikor itt voltam.
Mondtam neki miközben lehuppantam a kanapéra a zongora közelébe.
-Ja amúgy igen vigyáztam a kéróra ahogy kérted. Amúgy csak fél ezren akartak így éjszaka betörni és kirabolni a házat, de a kutyád elintézte mindet szóval nem kell aggódnod.
Mondtam neki kicsit viccelődve a dolgon. Ha bár ki lenne az a hülye, aki ki akar pakolni egy ilyen házat ráadásul ilyenkor? Ilyenkor még a betörők is alszanak, szóval nem kell félteni a házat.
-És most én is játsszak valamit?
Kérdeztem tőle habár most nem is volt ötletem mit kéne csinálni. Meg, ahogy Andy is elment nem tudtam mihez kezdjek most magammal.

-Gondoltam az ilyen házak általában fel vannak szerelve minden biztonsági cuccal. Nem is értem egy idő után már szerintem túlzásba viszik ezt a biztonság dolgot.
Mondtam neki miközben csak tovább szórakoztam a zenén, amit játszott, és ahogy vége lett és elmondta, hogy igazság szerint mennyi ideje játszik körülbelül valahogy egy ideje játszunk, de én csak szórakozásból akartam gitáron tanulni. Mindig is tetszettek és viccesnek is találtam a gitárosakat, akik a nagy bandákba játszottak szóval én is ilyen akartam lenni.
-Magadnak köszönd. Másrészt még egy hurrikán is keresztülment a házon, de feltakarítottam mindent szerencsédre.
Mondtam neki még mindig azzal szórakozva, hogy mi is történhetett addig ameddig ő elment. Az orosz megszállás rossz ötlet lett volna, de ez is jó. Majd egy kicsit zavart, hogy Hale olyan közel jött.
-Igen engedik az ujjaim, de igaz egy kicsit tényleg berozsdálltam. De talán te majd megolajozol?
Kérdeztem tőle még mindig viccelődve bár most először egy kicsit zavart voltam

Egy kicsit furcsán éreztem magam mert még Hale nem csinált ilyet egyszer sem mióta itt vagyok. De szerettem minden új dolgot kipróbálni szóval vágjunk is bele és most már nyugodtan leereszthetem a védelmemet.
-Én meg mintha csak az a kis segítőkész Dorothyt. De nyugodj meg beindulok én benzin nélkül is. Benzint pedig nem szokásom inni.
Mondtam neki hiszen ki az a hülye aki benzint inna. Én soha meg nem kóstolnám még ha fizetnének is érte. Szóval erről letehet de ő is csak poénnak gondolta szóval isten mentsen hogy komolyan vegyem. De ínyemre volt a dolog és már benne is voltam ilyen hamar a játékban szóval nem fog nekem nehezemre esni mivel sejtem hogy mit is akar de várjuk ki egyenlőre a végét a dolgoknak.
-Nyugi én gondoskodtam róla. De amúgy nem én voltam a hurrikán és tulajdonképpen nem is volt így nem kell azon erőlködnöd hogy elképzelj amint takarítok. Én úgy érzem talán valahogy sokkal másképp képzelsz most el engem.
Mondtam neki miközben engedtem hogy csinálja amit szeretne én pedig már nem is voltam feszült hiszen most már nem gondoltam hogy ez is csak az átverés egyik formája. Közben pedig már azon vettem észre magam hogy a lány derekára csúsztatom a kezemet hiszen benne vagyunk a játékban szóval akkor nekem is be kell szállni a játékba.
-Remek jó lesz nekem az a más is. Úgy is szeretem az új dolgokat szóval csináld.
Súgtam neki vissza mert így sokkal jobban hangzott mintha csak kimondtam volna a dolgot.

Szokatlan volt ez a dolog, de nem bántam meg hogy belementem, hiszen hiba lett volna kihagyni. Látszott Halén is hogy örül annak, hogy elfogadtam a dolgokat. Amúgy is kihasználok minden kínálkozó lehetőséget és hülye lettem volna pont erre nemet mondani vagy kihagyni. Elvégre élveztem, hogy egy ilyen lány, mint ő felkínálja ezt a lehetőséget nekem. De nem is tudom, hogy miért teszi ezt. Lehet, hogy igaz a mondás hogy az ellentétek vonzzák egymást vagy pont ellenkezőleg nem is vagyunk különbözőek. De mindegy is hogy miért a lényeg hogy sszeretkezünk egy barátit, ha szépen akarom kifejezni magam.
-Már alig várom azokat az új dolgokat.
Mondtam neki izgatottan majd miután csak lágyan megcsókolt egy mosoly jelent meg az arcomon. Attól hogy még szűz vagyok, az nem azt jelenti, hogy ilyesmiben nem volt részem. De azért a csókja finom és édes volt akárcsak a finom méz. Látszott rajta hogy kívánt engem, hiszen a kezeimet is oda csúsztatta ahová először én akartam volna, de egy kicsit erősnek éreztem a dolgot, ha már rögtön ezt tettem volna. Majd miután hosszan megcsókolt igyekeztem viszonozni a csókját és kiélvezni minden egyes pillanatot miközben a nyelveink egymással játszadoznak. Végül is most már nekem is be kellene szállnom, hiszen nem, csinálhat mindent Hale. Az olyan unalmas és hülye dolog lenne, hogy ő rángatna egész végig, mint valami marionett figurát. Szavakra most nagyon nem is volt szüksége szerintem egyikünknek, sem hiszen nagyon jól tudtuk, hogy ezzel kölcsönösen boldoggá tesszük egymást. Hát akkor térjünk is a lényegbe, hiszen nem húzhatjuk a végtelenségig az időt. Szóval a csók alatt elkezdtem kisegíteni a ruháiból vagy is csak a felső ruházatából. Reméltem, hogy nem veszi rossz néven, de már nem lehetett mit tenni folytatni kellet a dolgot. Szóval nem engedtem el őt a csók után inkább mimnél jobban magamhoz szorítottam és élveztem a közelségét és élveztem a bőre simaságát és illatát.
-Várj amúgy biztos, hogy ezt akarod?
Kérdeztem tőle azért, hogy biztos legyek a dolgokban hogy nem csak egyoldalúan döntöttem el a dolgot.

A kérdésemre tettekkel is válaszolt, de később szavakkal is. Azért az ez egy olyan kérdés, amit mindig meg szoktak kérdezni. De igen ezt akarta szóval folytattam ott ahol abbahagytam a dolgot. A dolgon, amit válaszolt egy kicsit elnevettem magam, hiszen ezt a kérdést nekem kellet volna feltenni neki. Hiszen tudtommal nem én kezdeményeztem a dolog, de nem mintha én nem éveztem volna. De lehet, hogy ő nem is akarta ezt csak én vezettem rá. Már hogy a fenébe ne ő akarta volna, hiszen nem is tudom, hogy ki kezdte ezt az egészet. De már benne voltam szóval már fölösleges az ilyesmin gondolkodni. Meg elég bizonyítéknak is minősült az ő részéről hogy levette a pólómat és a felsőtestemen játszadozott a kezével. Szóval mindkettőnk részéről egy igen volt. Szóval nekikezdtem, hogy folytassuk, amit elkezdtünk, hiszen benne voltunk a dologban szóval kezdjünk is neki a dolognak. Így hát kicsit hasznos volt, hogy hova is terelte a kezemet. Miközben ő a csókkal volt elfoglalva én közben pedig már a nadrágjából segítettem őt kifelé. Tudtam magamban, hogy nem is tudtam volna elkapni róla a tekintetem még csak egy percre se. Hiszen megigéző külseje csak vonzotta a szemet. Sőt még csók közben még be is zártam egy hosszabb időre a szeme. De nem esett nehezére így se hogy a kezem megcsinálja, amit kell, hiszen nem vagyok annyira béna, hogy csukott szemmel ezt ne tudnám megtenni. Az itteni estém első napja. Hát valahogy nem így képzeltem a dolgot, de ha már így esett én nem ellenkezem a sorssal vagy a szerencsével akármi is tette ezt. Még az volt a szerencse hogy Hale szülei nem voltak, itthon mert ha meglátnak így minket hát igen. Mondjuk úgy egy kicsit kellemetlen lett volna a dolog mindkettőnk számára.

Reggel én is hamar felkeltem, hiszen korán kelő típus vagyok. Azt hogy felkel mellőlem csak éreztem, de félszemmel azért láttam is. De azért hagytam, hogy abban a hitben maradjon, hogy alszom. Megvártam még elmegy zuhanyozni, de közben én is felkaptam magamra a tegnapi ruhámat. Majd ahogy végzett egy kicsit vártam és közben a tegnapi nap emlékei cikáztak a fejemben. De ha ő nem akart ügyet csinálni belőle akkor én sem fogok. Ezzel meg maximum elmélyítettük a barátságunk szóval semmi gond nincs belőle. Majd utána elmentem zuhanyozni én is, és ahogy végeztem és kiléptem megéreztem a kávészagot a konyhában. Persze hogy ő lesz, odalent mert nem hinném, hogy a szülei most még itthon lennének. Szóval odamentem a konyhába és kiöntöttem magamnak egy csésze kávét.
-Jó reggelt! Gondolom már az őseid nincsenek itthon.
Mondtam neki miközben a kávémat ittam. Most valahogy nem tudtam semmit mondani, hiszen elvégre reggel is volt meg még a tegnapi hatása. Meg nem is akartam felhozni az estét, ha majd akarja, akkor beszél róla. De ma megyünk a cuccaimért tényleg szóval jobb lesz, ha nem túl korán és nem is túlkésőn állítunk be a haveromhoz, mert ha megint a kis csajával játszadozik, kicsit kínosan érezném magam.
-Amúgy ami a cuccaimért menést illeti, majd olyan délután körül ugorjunk le értük.

Valami ilyesmi válaszra számítottam Halétól a szüleit illetően. Tehát már csak ez a válasz bizonyossá tett afelől hogy nem változott semmi. Tovább szürcsöltem a kávét és azon gondolkoztam, amit mondott. Minek nekik annyit dolgozni, meg hogy tud, egy ember ennyire belemerül a munkába.
-Minek dolgoznak annyit? Nézzenek rám én sem dolgoztam semmi csak a hobbimnak élek és még is megvagyok. Igaz némi segítséggel, de hát, ha nekem ez jó.
Mondtam neki nevetve miközben már a reggelit is tálalta. Miközben őt néztem, hogy milyen lelkesen eszik én csak lassan ettem miközben egy kicsit elgondolkodtam. Minek is csinál az ember olyat, amit másnapra megbán? Nyilván sokan ezt a kérdést tették volna fel sokan magukba egy ilyen éjszaka után. De én nem bántam a dolgot, nyilván aki a helyemben lett volna az sem. Hiszen mármint maga a dolog nem jött ki olyan rosszul. Szóval semmi rossz nem történt tehát egész jól jöttem ki az egészből. A gondolataimból Hale újabb kis megjegyzése szakított ki.
-Igen az lesz a legjobb, ha ebéd után. Elvégre nem lenne a legjobb, hogyha akkor nyitnánk be. Igen gondoltam, hogy nem vagy ló. Akkor talán nem így ennél. De lehet, hogy pont ezért nem eszel asztalnál.
Mondtam neki egy kicsit viccelődve a dolgon. Kezdtem visszatérni hála a kávénak. Ami most nagyon jól jött, hogy felkeljek.
-Igen talán jobb lenne, hogyha visszaszoknál az asztalnál való étkezéshez.