Activity-Room

Lehunyt szemmel álltam a többiek mellett, ahogyan a kezem felvette az ütemet. Nem görcsöltem azon, hogy jaj, mi lesz, ha elrontom, vagy nem tudom követni a többieket. Nem. Semmi hasonló nem volt bennem. Csak játszottam, ahogy szoktam. Jól tudtam, mihez vezethet a görcsölés. Semmi jóhoz. Szóval próbáltam úgy tenni, mint ha most is csak otthon pengetnék a lakásban. Semmi idegesség, semmi kapkodás... csak a szép, nyugodt zene. Nem is kell több. Jó, oké, füllel figyeltem azért a többiekre... de és lehunyt szemmel eléggé könnyen ment. Aztán lassan eljött a zene vége. A kezem elpengette az utolsó akkordot is, majd megállt. Lassan kinyitottam a szememet, ránézve a többiekre. Vajon nekem tűnt csak úgy, hogy elég gyorsan elment ez a szám?
- Igen, valóban van fantázia ebben az egészben - ismertem el a lány lelkesedését.
Halványan elmosolyodtam. Igen, határozottan egyre jobb ötletnek tűnt mindez. Talán érdemes lenne belevágni...

A dal hamar le is ment az igaz, de meg kell hagyni élveztem a dolgot. Hacsak most ilyen jók voltunk, akkor milyenek leszünk akkor, hogyha nem is tudom, mindenki a saját hangszerével nyomja majd. Vagy is én azzal tette csak nem az elektromossal, de ez részletkérdés. Látszott Andyn is hogy ő is meg volt elégedve a dolgokkal akárcsak én. Én még játszottam volna szívesen, de hát most nem annak volt itt az ideje, hogy ráadást adjunk.
-Nocsak Andy csak nem jó ötlet akkor?
Néztem rá mosolyogva, hiszen az ő arcán is látszott, hogy élvezte a dolgot akárcsak én. Ez a bandásdi ha összejön, akkor még lehet híresek is leszünk, ha így játszunk. De ez még mind messze van és lehet, hogy még saját számokra is szükség lesz, sőt mi több biztos. Egyelőre még maradjuk a jelenben és ne ugorjunk egy ekkorát előre. Hale dicséretén még csak jobban nevettem.
-Ne mond ezt, mert még a végén elbízom magam. De ha ennyire tetszett majd este még kipróbálhatod magad. Persze csak, az után, ahogy bemutattad, hogy megy a nyalás.
Mondtam neki egy kis mosoly kíséret, hogy már várom, hogy mutassa be a kis jártasságát.

Na tessék. Ha ezek ketten együtt vannak, akkor borítékolhatóan elhangzanak olyan dolgok, amik eléggé félreérthetőnek minősülnek. Akárcsak most, már megint. Sóhajtottam egyet. Még szerencse, hogy sikerült már hozzászoknom ehhez. Így csak vigyorogtam magamban egy jót rajtuk, némi fejcsóválással párosítva. Főállású humorzsákok ala Rich és Rye.
- Azt még meglátjuk - válaszoltam a lánynak. - Majd megnézzük, milyen teljes felállásban, aztán már lehet hosszútávra előrejelezni.
Közben a kezeim megelevenedtek maguktól, ahogy elkezdtem játszani egy lassú számot. Igazából nem tudom, honnan jött, de elkezdtem a ,,Near no theme-t" játszogatni. Amolyan aláfestő zenének a beszélgetéshez egész jó dologként szuperált. Igazából kétségbe vontam, hogy ismerik ezt a számot, de nem zavart. Csak nemrég tanultam meg, szóval nekem se ment olyan jól, mint kellene. Mondjuk Rye kérdésére akarva-akaratlanul megállt a kezem a játék közben. Na tessék, még egy a jópofa kérdéseiből.
- Eltaláltad - feleltem röviden a kérdésére, egyáltalán nem zavartatva magam.
Ejnye Rye, ha tudnád, hogy a pofátlan diákok hányszor megkérdezik ezt tőlem...

Hale, ahogy kitért az egómra csak nevettem, hiszen elég vicces dolog volt. Nekem nagy egóm? Soha nem is volt és soha nem is lesz. A magabiztosság már egy más kérdés. Ha ugye az ember tudja, hogy jó abban, amit csinál, akkor bízik önmagában és ezt dicséretekre építi. Na de mind egy is legalább egy újabb dolog amire visszavághatok.
-Ugyan tökéletesen elférek, ne aggódj. Az egóm meg normálméretű szóval ne félj, jut hely a tiédnek is. Szentem mindkettőnké elfér ebben a szép helységben. Jó nagy szóval a helykérdés megoldva.
Mondtam neki nevetve, hiszen még magam sem hittem el mit mondtam. De amit kimondtam azon nem lehet változtatni. Majd jött megint hogy visszatérünk az éjszakai kis dologhoz. Hát nem lehet megválaszolatlanul hagyni a dolgokat. Hale pedig mindig is élt ezzel a joggal. Én pont ezért szerettem visszavágni, mert a végén az egyikünk nem tudott mit mondani és olyankor a másik fél tudta, hogy ő nyert.
-Tudom hogy mást is jelent. Attól nem félek, hogy félre érted, hiszen te minden irányból megközelítesz mindent. De szentem csak annyit jelent, hogy fáradt lesz a nyelved.
Mondtam neki újra, hogy engem ne akarjon kioktatni az ilyesmiről. De mondjuk, lehet én is hülye voltam, hogy pont a fagyizni szót használtam. Lehet tényleg a szobatárs ártalma. Elvégre a csajával pont az én fülembe enyelegnek, majdnem csak köztünk általában egy vékony válaszfal van.
-Igen pontosan az vagyok, csak jól leplezem ez minden.

Na tessék. Igazság szerint Rye kérdésére még volt bennem egy olyan megjegyzés, hogy ,,Nem, nem kérem, hogy vedd le". Ám úgy voltam vele, hogy az csak szőhetne egy újabb vicces (mások értsék: számukra megbotránkoztató, nekem vicces) megjegyzést, szóval inkább visszatartottam. Erre mit Isten, más közelítésben mégiscsak előkerül hasonló, mint amit arra a megjegyzésre vártam. Az ördög nem alszik, szokás mondani. Mindenesetre jobbnak láttam, ha inkább nem kommentálom a dolgot, mielőtt még tovább szövődik a dolog. Mondjuk... igazából ezzel csak Rich-re bíztam a dolgot, úgy hogy most vártam, mit fog mondani erre a dologra. Bár Rye-ról nekem süt, hogy poénra veszi ezt az egészet, szóval ezért se akartam kommentálni. A jó tanár alap tanár alapvető stratégiája: engedd el a megjegyzéseket a füled mellett, akkor talán három évvel tovább bírod az egészet. Ennyi az egész. Mondjuk tény, hogy olykor még így is fel tudnak cseszni agyilag egyesek. Vettetem Rye-re azért egy ,,Kösz, de nem" féle tekintetet, ezzel letudva a dolgot, majd felnéztem a falon lógó órára.

-Majd este kiderül, hogy mennyi kilométer is van benned. De igen jó lenne, hogyha a zenész barátod is jönne, mert akkor teljesek lennénk.
Mondtam nekik miközben a helyére pakoltam a gitárom és újra kényelembe helyeztem magam. Most legalább nem unatkoztam. Ilyet nem él át az ember, csak ha összeszabadítják Haléval. De szó mi szó élveztem és van egy olyan érzésem, hogy az éjszaki is jól mulatunk majd. Ha ketten leszünk majd talán még ennél jobban is. A kis megjegyzésén csak jót nevettem és közben Andyre néztem, aki az órát bámulta.
-Igen tudom, hogy van olyan. Azonnal ki is próbálom az ágyat, ha megmutatod nekem te melyikben vesztetted el a szüzességed vagy még az vagy?
Szegeztem neki a kérdést habár jól tudtam mi lesz rá a válasz. De közben pedig jól csak mosolyogtam, hogy már várom az éjszakát és kíváncsi is vagyok egyben az éjszakára. Ezért szerettem itt lenni, hiszen az ember sose tudja, hogy mi vár rá az éjszaka. Szóval majd minden kiderül, de el is kell jönnie annak az időnek. De ahogy én is megláttam az órát, amit Andy nézett hát meglepődtem.
-Nyugi nem értettem félre, mert akkor már azt mondtam volna, hogy akkor mennyünk szobára. De most nézem, hogy mennyire elszaladt az idő. Ahhoz képest, hogy mikor kezdtük a bulit jól elrepült az idő.
Mondtam nekik és szerintem Andy is ezt vette észre azért nem akarta levenni a pillantását az óráról. De szerintem az idő nem volt gond, hiszen még szentem másnapig beszéltünk és buliztunk volna. Bár az éjszaka tényleg elég hamar eljött és már elég későre járt.

Csakugyan, lassan mennem kell. A zenélés és a barátok adta adrenalin szépen lassan elpárolgott bennem, így az edzés okozta fáradalmak erőt vettek rajtam. Vissza is adtam Rye-nek a gitárját, mielőtt kiesik a kezemből és történik vele valami.
- Igen, Rye, azt hiszem itt az ideje mennem. Ne haragudjatok, de a mester ma eléggé fárasztó edzést tartott - szabadkoztam.
Pár perc múlva Rye odaadta nekem a ,,nyereményt" a sikeres pókermeccsért. Kissé meg is lepődtem erre, mert nem igen számítottam rá, hogy tényleg megcsinálja. Mondjuk ez most már csak a fáradtság miatt volt bennem. De aztán átvettem, nehogy sértődés legyen belőle.
- Rendben Rye, de ne feledd, mint mondtál azzal a plusz órával kapcsolatban - mosolyogtam. - Ha el tudnál vinni, azt megköszönném.
Utána mindkettőjükhöz szólt a mondanivalóm.
- Na srácok, én köszönöm ezt az estét, egy élmény volt - vigyorogtam a fekete szemkarikák alatt. - Aztán jót ne halljak rólatok - fogok kezet Rich-el elköszönésként.
Utána várom, hogy elinduljunk.

Hát igen elég későre jár az idő. De szerintem Haleval reggeli el tudtunk volna szócsatázni. Hát ez van, mi általában ezt csináljuk, mivel egyikünk sem akar alulmaradni egy szócsatában. Hale gondolkozás nélkül vágott vissza a kérdésemre. Aminek következtében egy elég gonosz mosoly jelent meg az arcomon, de gyorsan le is törölte. Talán most jobb, ha nem szólnék, semmivel vissza csak hagynám az egész szüzesdit. Sok mindennel visszavághattam volna, de inkább most hagyni akartam.
-Rendben én csak kérdeztem. De ha nem gond, akkor a szobádban való idegen vezetést kihagynám. Másrészt pedig kösz a nagylelkűséged, de szerintem nem szorulok fehérneműre.
Majd Hale még Andynek mondta, hogy hazaviszi, ha kell. Majd még előtte felszaladt az emeltre én meg csak a kanapén hevertem még nem 5 perc múlva vissza is tért Andy ajándékával. Amit tisztességes játékkal nyert. Öröm volt látni, hogy a nagy játékos elnyeri méltó nyereményét.
-Persze menny, csak ha menned kell. Igen számomra is öröm volt, hogy találkoztunk és egy ilyen estét hoztunk össze. Miért valaha hallottál is jót rólam és Haléről?
Mondtam Andynek miközben kezet fogtam vele. Miközben Hale tovább mondta a magáét, amire azért ismét válaszolnom kellene.
-Hallom mennyire megeredt. Adrenalin hiányban meg szerintem tényleg nem fogsz hiányt szenvedni.

Miután elbúcsúztam Richitől, átsétáltunk a garázsba. Füttyentettem egyet Rye autóját látva. Eléggé szép darab volt. Mondjuk amikor tett egy megjegyzést, hogy milyen autót szeretne még, én csak ennyit mondtam egyszerűen:
- Őszintén szólva én egy szamarának is örülnék, csak mozogjon - vigyorogtam fáradtan, miközben beültem az anyósülésre.
Becsatoltam magamat, miközben eszembe jutott, hogy Rye tulajdonképpen ivott. De ez nem zavart különösebben. Megbíztam benne. Amúgy is tudtam róla, hogy jól bírja az italt, ennyitől még nem fog fejreállni... az autó alattunk. Szóval hátradőltem a kényelmes ülésben és vártam, hogy útnak induljunk a belvárosban levő lakásom felé.

-Nyugi meglesz.
Mondtam nekik miközben lekísértem őket a garázsig. Nem volt nehéz, hiszen csak mentem a többiek után. Elvégre ez Hale háza szóval ő ismeri én még nem annyira. Szóval ezért még lekísértem, de nem szándékoztam velük menni. Majd újra felsétáltam vissza a szobába hogy vigyázzak, rá bár nem tudom, hogy mire is kéne vigyáznom itt. Nem szándékozom felforgatni a házat, hiszen most mindenki biztos, kihasználná, hogy övé a ház. Én nem akartam ezt tenni először még talán izgalmas volt meg mi hasznom lenne belőle. Hiszen az én dolgom lenne, hogy feltakarítsak meg rendbe tegyek mindent, hiszen én is itt lakom most már. Szóval semmi előnyöm nem származna belőle szóval inkább vissza is ültem az egyik fotelembe majd körülnéztem a szobán. Nem tudtam, hogy mit kellene csinálnom azon kívül, hogy itt, ülök és várok. Meg nem is vagyok az, aki szeret egyedül lenni. Habár néha nekem is kell a magány, de én társasági ember létemre inkább a társaságot kedvelem, mint a magányt. De nem is telt bele olyan sok időbe olyan negyed óra múlva nyílott az ajtó, ami jelezte, hogy Hale hazajött. Megvártam még feljön hozzám.
-Nyugi vigyáztam a házra. Csak fél ezren akartak betörni így éjfél felé. De a kutyád biztos elintézte őket, szóval nincs miért aggódni.