Activity-Room

Nem gond az, ha sétál egy kicsit az ember... de amikor át kell sétálni fél New York City-n, azért azt már megérzi a láb. Így voltam vele én is. Szóval amikor megláttam Rye-ék házát, mondanom se kell, kb mint aki a Mennyország kapujához ért a fél égbolt átsétálását követően. A szobába érve igazából én valószínűleg egy fakírágyra is szívesen leültem volna, annyira kívánta már a testem az ülést. De megelégeltem az egyik fotellal is. Aztán a lány elkezdte a szokásos felvezetést, hogy mi a szórakozási lehetőség. Mit ad Isten, persze, hogy sok volt belőlük. Elvégre nem is Rye-éknál lennénk, ha nem így lenne. Mindenesetre megemlítése után én felálltam és odabattyogtam a zenegép elé. Elvégre mindhármunk szenvedélye volt a zene, elengedhetetlen tartozék tehát egy kis esti összeröffenésnek. Mondjuk kissé vakartam is a fejemet, hogy mit válasszak. Mondjuk oké, pár másodperc után rájöttem arra is a bölcsész agyammal, hogy be kellene kapcsolnom a gépet. Ám utána még álltam felette vagy egy percig. Elég sok volt a választék a sok jó szám közül. De végül csak megoldottam: lenyomtam a ,,random" feliratú gombot, ezzel a szerencsére bízva, hogy mivel fog minket megörvendeztetni a masina. Utána visszasétáltam a többiekhez.

//rátok bízom, mit kezdett el játszani XD//

Bizony elég hosszú út volt a belvárostól lesétálni, idáig de én nem bántam. Gyakran volt, amikor napokat is ellófráltam a városban gyalog ugyan is nem volt jobb teendőm. De azért nekem is egy kicsit fárasztó volt a város szívéből a külvárosba kigyalogolni. Nem is akartam mást, mint bejutni Hale kis otthonába, ami néhanapján az enyémként is szolgált. Imádtam ezt a házat minden megvolt rá, amire vágytam. Én is mindig így képzeletem el a dolgokat, de hát a sors sajna mást hozott. Ahogy beérkeztünk a gitáromat ledobtam a sarokba és lehuppantam a kanapéra. Majd Hale italt hozott, aminek örültem is na meg elkezdte a játékokat is sorolni mit csinálhatunk. Több köztük ínyemre való volt, de azért Andrewra is gondolta, hiszen nem akartam egyből egy kiadós kis játékkal indítani.
-Ne aggódj, ismerem a járást lehet régen voltam itt, de azért nem felejtettem el mindent a házról, na meg persze arról hogy mindig is rossz voltál pokerban. Emlékszel hányszor elvertelek? Mit szólnál egy visszavágóhoz, de csak simán játszunk, és ha akar Andrew is beszáll. Na, benne vagy?

Csúnya, sokat sejtető vigyor jelent meg az arcomon. Ha van valaki, aki hozzám hasonlóan sokat tölt szabadidejében az Interneten, az akarva akaratlanul talál érdekes dolgokat. Ilyen volt a részemről az a póker program is, ami már pár hónapja ott fityeg a laptopon és lassan az ezredik meccsen is túl van a számláló. Hiába, mit csinál a tanár, ha unatkozik? Hát persze, hogy szerencsejátékozik! Így hát visszaültem a kis társasághoz.
- Osszatok csak, majd megmutatom én nektek, hogy kell ezt csinálni - mondtam még mindig gonosz vigyorral. - Asszem a nap végére egy ruhadarabbal többem lesz.
Na jó, igazából nem voltam olyan jó játékos, mint ezekből le lehetne szűrni. De most itt voltam a barátaimmal, akiket mindenkinél jobban kedvelek. Csoda hát, hogy elővettem azt a kevésbé ismert énemet, amit nem lát ám mindennap az ember? Mondjuk Rye megjegyzésére vetettem rá egy érdekes pillantást, amolyan WTF fejet.
,,Na ezt nevezem én Freud-i kiszólásnak"
Jó, mondjuk Rye-ről volt szó, az ő megjegyzései hatásosak, mint a napszúrás.
- Akkor már kezdhetsz is a sarokba állítani, mami - poénkodtam, majd feltettem egy kérdést. - Izé... egyáltalán most milyet játszunk? Ötlaposat vagy Texas Hold'em-et?

A zene is jó volt és ezt csak annak a jele volt, hogy a buli is kezdetét veszi. Közben még Hale a kártyapaklit hozta én egy kicsit szemügyre vettem az előttem lévő pohárka tartalmát. Hale, ahogy szokta biztos kevert nekünk valamit.
-Hale ugye most nem kevertél össze semmit nekem? Mert most nem kísérleteznék a legújabb koktél ötleteiddel.
Mondtam miközben még egy pillantást vetettem a kis pohárkára majd egy húzásra megittam a tartalmát. Ha kevert is benne valamit üsse, kő legalább oltja a szomjam és ez most nem is volt olyan rossz. Ahogy letettem a poharat a pakli kártya már előttem volt. Közös megegyezés alapján én kevertem. A keveréshez annyi trükköt ismertem szóval most is villámgyorsan kevertem úgy hogy szinte ők semmit nem láttak belőle. Hale kijelentésén egy kicsit elmosolyodtam, de még most nem szóltam semmit, hanem mindenki elé két kártyát dobtam a paklit meg magam mellett hagytam.
-Hale akkor kezdhetsz fohászkodni, hogy az egyik lap ász, különben tartozni fogsz nekem megint. Amúgy Texas Hold'em-et játszunk, ha senkit nem zavar. De erre már nyilván a két kártyás leosztásból is rájöhettetek.
Majd megemeltem a két kártyám a szélüknél hogy lássam, mim van. Hát nem a legjobb, de lehet még belőle bármi. Hale meg sose hátrál meg szóval könnye csőbe tudom húzni egy jó leosztással. Andrew meg mindig megfontolt szóval kitudja, lehet, hogy ma én leszek a vesztes, de legalább játszunk egy jót.

A kérdésemre hamar választ kaptam az elém rakott kártyák képében. Felvettem őket az asztalról, majd csak egy hümmögéssel reagáltam az elém táruló képre. Láttam már jobb leosztást is... de hát szokás mondani, hogy pokerben nem igen szabad előre ítélni. Így hát nem dobtam be, inkább kivárom a következő három lapot. Közben pedig elfojtottam egy ásítást, annak jeleként, hogy kicsit rövid volt az előző éjszakám. Mondjuk aki megnézi a szemeim körül elterülő karikákat, annak talán nem is kell magyarázni. A lány ,,szurkolására" megeresztettem egy vigyort. Hát ha így gondolja, akkor egészségére váljék. Bár utána egy eléggé megilletődött arccal néztem rá, ahogy megemlítette, hogy mire vetemedne a győzelmem esetén.
- Jól meggondoltad te ezt? Az én magánóráim után általában sírva jönnek ki az emberek.

-Akkor ezek szerint nem ász.
Mondtam neki nevetve a kis kijelentésén, amiben ugyan nem voltam biztos. Hale hozott egy újabb pohár italt, amit csak néztem és gondolkodtam mi lesz a logikus lépés. Mivel senki nem akart semmit csinálni ezért gyorsan floppoltam azaz ledobtam három kártyát az asztal közepére. Hát rajtam ez sem segített rajtam sokat, de azért még láttam némi esélyt, hogy a következő két lap szerencsét hoz nekem. Csak néztem a többieket és a kezemet a kártyáimon tartottam.
-Hidd el nem annyira fontos, amit szeretnék Hale, hogy izgulj miatta. Bár nekem nem nagydolog majd a kérdésem után lesz időd eldönteni, hogy neked mennyire számít annak.
Néztem még továbbra is őket és elgondolkoztam, hogy tényleg jó ötlet lenne e megkérdezni, de hát most nincs, más esélyem szóval minél hamarabb lezavarjuk, annál hamarabb tudom le. Kicsit megmosolyogtam a dolgot, amit Andrew mondott.
-Én is olyan szívesen lennék tanár. Legalább nem zenéléssel keresném a pénzem és még szívathatnám is a kölyköket, ami minden pénzt megérne. Hale neked meg fölösleges tanulni. Hiába korrepetáltatnád, magad ugyan ilyen maradnál, ebben biztos vagyok.
Viccelődtem egy kicsit Andrew kijelentésén. Nekem is jól jött volna egy tanári állás, de helyette inkább zenész lettem az sem egy rossz állás legalább nincs senki, aki kikészítsen idegileg, ahogy a gyerekek szokták a tanárt.

Halványan elvigyorodtam erre. Kicsit olyan sokat sejtető vigyor volt, mint amikor az ember már megtapasztalta, milyen az, ha áll a tükörnek a másik oldalán is egy adott témakőrrel kapcsolatban, nem csak az egyiken.
- Hehe, ahogy azt Hófehérke elképzeli - reflektáltam Rye-nek, majd kissé összevont szemöldökkel néztem Richardra. - Hát szerintem inkább ne menj annak. Megspórolsz magadnak néhány utat a szanatóriumba, ahová még a jegyedet se fizetik ki rendesen... mindezt pedig azért, hogy utána szépen visszatérj a pokolba az ördöghöz és a fiókáihoz.
A feljövő kártyák nem nyújtanak túl nagy vigaszt. Nem azt mondom, hogy nem tudnék velük mit kezdeni, csak hát lehetne jobb is. Ilyen lapokkal nemhogy a világot nem lehet megváltani, de még arra a bizonyosra is éppen elég lenne a WC-n. Ám egy jó játékos sosem ugrik ki az első bizonytalan lépésnél. Így hát csak egy szót mondtam az előttem levő helyzetzre.
- Check.

A többiek újra csak checkeltek ki így ki úgy. Hát ledobtam a következő lapot is, ez sem hozott nagyon nagy szerencsét nekem. Ahogy a többieket elnéztem nekik sem, de azért még mindig jobb volt a kezemben mint a semmi. Csak bámultam magam elé és közben nevettem azon amit Andrew mondott, a gyerekek hamar hazavágják az embereket, legfőképp a tanárokat.
-Téged? Még is mire taníthatnálak Hale? Piálásból is jobb vagy mint én.
Mondtam neki, egy kicsit viccelődve a dolgon. Hiszen ha vesszük a dolgokat, ő minden nap megengedhette magának az ilyesmit én meg csak néhanapján. Ugyebár ha az ember az egyik barátjánál lakik, nem engedheti el magát úgy, mintha az az ő háza lenne.
-Nyugodj meg el is fogom mondani, ami a kicsi szívemet nyomja. De ahhoz még el kell hogy jöjjön a játék vége.
Mondtam neki, hogy ezáltal is tovább gyötörje a kíváncsiság. Közben pedig ledobtam az ötödik lapot is és újra megnéztem az enyémeket. Először a többiek reakciójára voltam kíváncsi. Én mindenesetre várok.
-Gondolom úgysem akarta senki a tétet emelni, de ha akarjátok, akkor most megtehetitek.

Felfordításra került egy újabb lap, aminek láttán össze is vontam a szemöldökömet. Megnéztem a lefordítva levő kártyáimat, majd újra az asztalon levőkre néztem. Hümmögtem egyet.
,,Hm, alakul"
Aztán Rye tett egy megjegyzést az ivásos dolgaira, aminek hatására komolyan néztem rá.
- Hát ha így állsz hozzá, akkor ne csodálkozz. Próbáld meg úgy, hogy akárhányszor iszol, tedd hozzá gondolatban, hogy ,,le fogom tenni". Egyik ismerősöm a dohányzásról szokott le így.
Ennek örömére a nap folyamán először beleittam az előttem levő pohár tartalmába... nem, nem málnaszörp volt benne, mielőtt még valamelyik szkeptikus kolléga ilyen feltételezésekbe menne bele a nagy elvakultságban. Aztán megint Rye volt az, aki miatt összeszaladtak a homlokomon a szőrök.
- Végül is... tartom - mondtam beleegyezve az ötletébe.
Végső soron csak egy egyszerű tárgyról van szó. Akkor kezdtem volna el ellenkezni, ha valami méregdrága dolog megvételét helyezte volna kilátásba. Na akkor nem egyeztem volna bele ilyen egyszerűen.
- Rendben, lássuk a medvét - bólintottam a felvetésre.

Hát én kezdtem, a sort ugyan is én osztottam. Felfordítottam a lapjaimat, ami csak egy 10-es pár volt, azon kívül nem volt semmim. Szóval körbenéztem a többiek leosztásán. Én már nem nyertem az biztos, ahogy láttam még Halének is jobb lapjai voltak. De amikor megláttam Andrew lapjait egy kisebb mosoly jelent meg az arcomon.
-Hale úgy látszik, jössz egy napszemüveggel és egy fehérneművel Andrewnak. Szóval gratulálok Andrew.
Jelentettem ki diadalittasan, habár nem is én nyertem, de tudtam örülni mások győzelmének is. De felálltam az asztaltól és egy kicsit arrébb rángattam Halét.
-Andrew ha megbocsájtanál egy kicsit, mi most megbeszélünk valamit, utána Hale lesz olyan kedves és odaadja neked az ajándékodat.
Mondtam Andrewnek, hogy most akarok sort keríteni a mi kis megbeszélni valónkra. És ahogy egy kicsit arrébb mentünk Haléval szembefordultam vele és bele is kezdtem a mondandómba.
-Nos egy kicsit kínos nekem a dolog, de azt szeretném megkérdezni hogy nem költözhetnék-e ide? Ugyan is a a haverom beszerzett egy csajt és meg akar szabadulni tőlem. És én arra gondoltam hogy összeköltözhetnénk. Úgy is itt van a szobám. NA mit mondasz?

Felfordítom a lapokat.
- Hát barátaim, ez bizony a flöss. Pont a bölcsésznek.
Voalá, az öt kör viszi is a partyt a számlámra. Ennek örömére is kis ürítettem a poharam maradékát, elégedetten mosolyogva. Fortuna keze megnyilvánult és elém dobta a jó lapokat. Mondjuk ha pénzért ment volna a játék, biztos nem nyerek. Olyankor az a nyavalyás mindig másnak oszt jót. No de sebaj, kiélveztem a pillanatnyi diadalt. Amikor Richard szabadkozott, én csak megértően bólogattam.
- Persze, csak nyugodtan, addig majd megleszek valahogy.
A többiek elvonultak, ahogy kezembe vettem a kártyapaklit. Összeraktam egy stócra, majd gondolkodóba estem, hogy mit is kezdjek magammal. Aztán ránéztem az asztalon levő paklira. Majd jött a szokásos megvilágosodás ala kivillanó lámpa. Nekiálltam kártyavárat építeni. Mondjuk építészeti karrierem nem tartott sokáig, mert vagy háromszor összedőlt a placc, mire a többiek visszajöttek. Szóval inkább visszarendeztem a paklit rendszerbe. Ami pedig ezután következett, arra mondhatjuk azt, hogy egyáltalán nem volt várható. Rye ugyanis előállt egy ötlettel: alapítsunk bandát. Megvakartam a tarkómat, ahogy elgondolkoztam ezen... és meg kell mondanom, nem tűnt rossz elgondolásnak.
- Hm... hát Rye, ez bizony egy megfontolandó ötlet - bólintottam egyet.
Mondjuk az az átgondolási idő kellett is... elvégre, vannak bizonyos kötelezettségek, amikkel majd ez az egész együtt jár... ezeket pedig egyeztetnem kell a más dolgaimmal...

-Nagyon köszönöm Hale, leköteleztél. De azért még a férjes trükköt, még ne adjuk elő a szüleidnek, mert a végén még tényleg elhinnék. De amúgy akkor majd holnap elmehetünk a cuccaimért, ma pedig akkor maradok estére.
Mondtam neki kicsit furcsállva, de ugyanakkor nevetve a dolgon. Végül is örültem, hogy megengedte és az már biztos, hogy mellette nem fogok unatkozni. Ahogy megláttam, hogy Andrew kártyavárat épít, miközben mi vissza is jöttünk.
-Nocsak, csak nem építészmérnöknek készülsz? De ahogy látom van még mit gyakorolni, talán akkor jobban fog menni.
Mondtam neki viccelődve, miközben én is visszahuppantam az egyik fotelba. Majd egy kicsit meglepődtem, amikor mondta, hogy alapítsunk zenekart. Bár mondjuk nekem teljesen mindegy, időm mint tenger, hiszen vándorzenészként, úgysem volt más teendőm.
-Én benne vagyok, egy ilyen bulit semmiért nem hagynék ki, ráadásul meg Hale intézi a dolgokat és nekem semmit nem kell csinálnom, mint zenélni. Hát, hogy a fenébe nem lennék benne?
Mondtam nekik, hiszen lesz valami amivel leköthetem az időm és még pénz is áll vele a házhoz. Jobbat már el se tudnék képzelni. Nekem nem lesz más dolgom mint zenélni, amihez amúgy is értek. De viszont Haléről nem tudtam hogy ő is zenél vagy is tudtam, csak így még nem.
-Hale ugye neked a torkod a hangszered? Vagy is akarom mondani énekelsz, nem?

Valószínűleg én lennék a világ legrosszabb építésze, ha a Rich által megelőlegezett útra lépnék. Elvégre, az én építményeim tényleg olyanok lennének, mint egy kártyavár. Hamar felépülnének, de aztán hamar összeomlanak, szép kis anyagi és ember áldozattal. Ilyen egyszerű az egész. Szóval köszönöm szépen, maradok a magam állásán még. Azt legalább képes vagyok úgy művelni, hogy másoknak legyek vele a hasznára... még ha a hálátlanja nem is akarja beismerni. No sebaj, jön őrá is még úthenger. Rye ultimátumára csak bólintottam egyet, majd a maradék beszélgetést kicsit csendbe burkolódzva töltöttem. Ujjaim között a pikk ászt forgattam, változatos irányokba. A többiek már tudták: nálam ez annak a jele, hogy alaposan járnak odabent a kerekek. Mert hát ugye ha pont nekem nem lenne meg mind a négy, az eléggé gázos lenne. A gondolataimból végül egy ,,kellemetlen" érzés szakított ki a kezemnél. Odanézve egy szaglászó pit bull láttam, aki mint ha ismerkedni akarna a szagommal. Jaa, hogy ő Nero. Mondjuk találó név egy ilyen típusú kutyának, mit ne mondjak. Mindenesetre az eddigi gondolatmenetem megszakadt, ahogy vissza is raktam a kártyát a helyére. Ám valami eszembe jutott a mozdulat közben.
- Figyeljetek csak, mit szólnátok, ha csinálnánk most egy előzetes ,,próbát", hogy megnézzük, tudunk-e kezdeni valamit a helyzettel. Rich-nek itt van a gitárja, és talán valamelyik sarokban én is találok egyet.

Gondoltam, hogy Andy azon filózik, hogy adja-e fel a munkáját a zenekarért. Én tudtam magamról, hogy ilyen vakmerő lennék vagy hülye, hogy a jól fizető kis munkámat feladnám egy ötletért. Közben pedig loholásra lettem figyelmes, de Hale figyelmeztetett, hogy ez csak Nero lesz. Ismertem a kutyát és ő is engem, de a szokásit már annyira nem bírtam. Mindig csak nekem rohant és vagy beszagolt, vagy megnyalt. Majd Hale, ahogy bemutatta Andynek egy kicsit meglepődve néztem a kutyára.
-Nem kéne akkor ennek a kutyának nagyobbnak lennie ha T-Rexeket eszik? Tényleg nem csak ő? Akkor este van egy érzésem, hogy fagyizni fogunk, ha nyalni akarsz.
Simogattam meg közben ez egyik kezemmel. Miközben Hale felfedte miben is jó. Szóval nem csak ének, de ahogy eddig itt hallottam énekelni azt hittem, hogy csak azt fogja csinálni. De kitudja? Lehet billentyűsökben is otthon van, bár erről még én se tudtam.
-Nos én csak eddig az éneket tudtam. De ha olyan jól játszol a felsorolt hangszereken, mint ahogy énekelsz akkor nem lesz baj.
Közben Andy a hosszas gondolkodás után egy érdekes ötlettel állta elő. Tartsunk próbát, gondolom, ezzel akar megbizonyosodni arról, hogy érdemes e belevágni a dologba. Szóval fogtam magam odasétáltam a tokhoz kivettem belőle a gitárt és felvettem rajtam aztán ne múljon.
-Igaz ez nem az elektromos, de nyilván ismertek valami olyat, amiben sima gitár van és nem elektromos. Én is tudok sokat is de ha esetleg van itt egy elektromos is akkor már minden a lábunk előtt hever. Szóval a tiétek a választás a zenével kapcsolatban én majd csak mondom, hogy igen vagy nem.

Örömmel látom, hogy az ötletem sikert ért el a többiek között. Mondjuk Rich gondolataiban sikeresen rá is jött a megoldásra, hogy miért álltam elő vele. Oké, mi hárman jó barátok voltunk már lassan egy évtizede. De ez még nem jelenti azt, hogy jól együtt is tudunk játszani. Szóval ez most előzetes felmérésnek bőven jó lesz. Hamarosan kézhez is kaptam Rye egyik gitárját. Semmi gond nincs azzal, hogy nem basszusgitár. Elvégre, egykor én is ilyenen tanultam meg gitározni, mint általában mindenki más. Miközben próbálgattam a hangszert, a lány nekem szegezett egy kérdést, hogy mit is játszunk. Na ezt nevezik karmának. Én voltam az ötletgazda, hát döntsem is el. Mondjuk megkönnyítette a dolgomat azzal, hogy adott alternatívákat. Szépen végiggondoltam közülük azt a keveset, ami menne talán fejből is, majd választottam.
- Legyen Lonely Day ala System of the Down.
Miután Rich-el valamelyest belőttük a dallamot, összenéztünk, amolyan kimondatlan kérdéssel, hogy mehet-e a dolog. Láttam azt a jellegzetes arcot, hogy mehet a menet, úgy hogy nem volt más hátra. Belepengettem a húrokba Rich-el egyszerre, ahogy kezdetét vette a szép, lassú szám rekonstruálása.

Nos, én készen is álltam és vártam a dal címet hogy kezdhessek. Közben a pengetőmet átpörgettem az ujjaim között. Régi gitáros trükk volt ez és volt még egy kettő. Na, Andy választott is a dalok közül a Lonely Day.
-Remek választás, de én játszom a szólót.
Majd ahogy Andy is beállt mellém és egymásra néztünk. Hát bátorítólag bólintottam neki egy mosolyos kíséretében. Majd elkezdtük játszani a dalt. Ha tudnám, már hogy hányszor játszottam ezt. Most is tökéletesen játszottam és Andy, adta amit kellet. Hale pedig tökéletes szöveghűséggel énekelte és meg kellet hagyni egész jól. Eltekintve attól a kis apró dologtól, hogy nem volt férfi ugye. De ha nagyon olyan hangot akar majd kezelésbe veszem. Közben már a szóló részhez is elértünk, amit imádtam benne. Szóval fogtam kiléptem az egyik lábammal előre és a gitáromat úgy pengettem, hogy a pengetős kezem pörgettem, rajta de a szóló így is jó volt. Csak élveztem, ahogy játszhatok és szinte el is ragadtattam magam. Már a színpadon képzeltem magamat, ahogyan a fények égnek és a közönség őrjöng. Igaz hogy csak a gitárt hallottam, de a többi ott ment a fejemben. Olyan jól ismerek minden dalt, amit megtanulok, hogy néha egymagam zenekart képzek, ha gyakorolok. Igaz nem az a nagy zene, amire annyira lehet vadulni, de azért nem is baj. Majd ha valami komolyabba belevágunk akkor aztán csak úgy vadulni fogunk. De addig is ez is megteszi.