- Okés, menni fog az. - óvatosan elveszem Sabytól a kisfiút, mire csak szusszant egyet és a másik oldalra fordítja a fejét. Kicsit mintha szorosabban is csimpaszkodna, de legalább nem ébredt fel. Különben kezdhetnénk az egészet elölről. És én azt már türelemmel nem bírnám nagyon. Ez a két hét szünet olyan volt, mint valami pokoli büntetés. Vagy nem értünk rá, vagy nem volt adott a helyzet, de legtöbb esetben Beni erősen közrejátszott. Jó, féltékeny, meg lehet érteni. Hisz egy évesen a babák iszonyatosan tudnak ahhoz ragaszkodni, aki többet van velük. Márpedig én kicsit túl sokat is melóztam mostanában, még szép, hogy az anyját imádja. Még mindig jobb, mintha rajtam csüngene. Igaz nem bánom, hogy megszületett és itt van velünk, de még nem nagyon tanultam bele ebbe a mintaapa dologba. Talán mert szüleimtől is pont így láttam. Pedig én nem akarok ugyanabba a hibába esni, hogy egy idegen dajkára bíznám rá Benit, elég keveset láttam én így is az apám, és a fiam életében azért szeretném minden nagyobb lépésnél ott lenni. De Saby egyszerűen túl jól csinálja. Bár nála ösztönös, teljesen magától értetődő az egész, hisz kilenc hónapig elválaszthatatlanok voltak, aztán a szülés maga sem volt egy könnyű menet. Szóval az a minimum, hogy ennyire kötődnek egymáshoz, én meg csak úgy vagyok, ha kellek épp valamire. De amióta Benjamin mászik, és feláll a kanapénál, vagy amibe épp bele tud kapaszkodni, vagy épp sétáltatom... Szóval egyre több időt szeret velem is eltölteni és ennek csak örülök. Csak tudjak lépést tartani vele.
Épp fordulok meg a másik irányba, mikor Sabryna is bejön. Elég hamar végzett a kutyákkal. De elvoltak lent, hallottam hogy nyüffögnek, meg a tálak zörgése is felhallatszott. A kérdésére azonban csak lepillantok Benire, és megsimítom az arcát, hogy reagál-e valamire. De meg sem moccan, így most már kijelenthetem, hogy elaludt.
- El. - mosolyodok el, majd a kiságyhoz sétálok és óvatosan belefektetem a kiságyba, mellé rakom a kedvenc plüssét és félig betakarom. Aztán még pár másodpercig figyelem, hogy megbizonyosodjak affelől, tényleg elaludt-e. Saby is nézni kezdi, mire amint közelebb jön, átölelem és hosszan megcsókolom.
- Alszik, mint a tej, nem lesz gond vele. - suttogom, és ezzel a tudattal egyre inkább felszínre törik a vágyakozás, amit már két hete folyamatosan próbálok elnyomni, de most remek alkalom kínálkozik, hacsak valami nem jön közbe, vagy a kutyák meghiúsítják a tervet. De ha minden jól megy, végre lehetünk nyugodtan is kettesben. Ami mostanság elég ritka. Még egy csókot nyomok az ajkaira majd megfogom a kezét és magam után kezdem húzni.
- Használjuk ki az alkalmat, hogy ráérünk. - pillantok hátra vigyorogva, de máris a saját szobánkban találjuk magunkat, és a kiindulási csók lassan heves csókcsatába torkollik, miközben zihálva kezdem el szedni a ruhát Sabyról. Túl csábító az alkalom, és Beni mellett megtanultam, hogy minden percet ki kell használni, amíg csak lehet, mert ha felébred, mindennek lőttek.
Sabyt lassan az ágyra is ledöntöm, én pedig fölé térdelek és a nyakát kezdem csókolgatni.
- megbolondítasz és már elég rég élvezhettük ki így az időt ketten, akarlak, most rögtön kellesz mindenhogy és... - de nem tudom befejezni, mert a hosszas szövegelést megunva Sabryna leránt a pólómnál fogva magához és belém folytja a szót egy csókkal. Ahogy szokta, akár szövegelésről, akár veszekedésről van szó.
Tárgy: Hálószoba 
Szer. Jún. 22, 2011 12:00 pm
