Central Park

Kicsit fáradtan sétáltam az utcán aznap este. Éppen a heti egyik edzésemről jöttem haza és hát mit ne mondjak, eléggé meg lettünk dolgoztatva. Nem mondanám, hogy nem bírom strapát, de hát a mester meg annak érti a dolgát, hogy minket lefárasszon. Na mindegy. Szóval éppen sétáltam hazafele a szokásos útvonalon (kis szokásos egészségügyi séta), amikor a lámpák között egy ismerős üstököt fedeztem fel. Pár lépés után már láttam, hogy oké, nem látok rosszul: Rye közeledett. Ketten indultunk tovább. Mondjuk kicsit komikusan festhettünk, hogy itt kocog mellettem. A kérdésén elmosolyodtam. Hiába, ez volt ő.
- Nem, edzésen voltam. Nyáron nem szoktak behívni oktatni. Mondjuk egy-két szülő megpróbálja a nyakamba varrni a kölkét, mert pótvizsgáznia kell, de ezeket visszautasítom. Múltkor is sikerült egyet kifordítanom a hitéből, amikor elmagyaráztam neki, hogy a lüke kölke több időt szentelt a nintendojának, mint az órámnak.
Csendben diskuráltunk, amikor meghallottuk a zenét. Elindultunk... pontosabban Rye megindult, én meg utána. A Central Park nyugalmat árasztó környezete között aztán megtaláltuk a hang forrását: egy régi barátot, Rich-t. Nofene, úgy tűnik ez egy ilyen nap, sorra előkerül mindenki. Lassan beértem az előre rohanó lányt, majd kezet nyújtottam a srácnak.
- Hogy's mint? Rég találkoztunk.

Úgysem volt más dolgom otthon vagy is a barátomék házában, mint zenélni. Olyan szép kint az idő és hát jobb lett volna, ha az emberek életét is színesebbé tesszük egy kis zenével. Hát, ha már kigondoltam, akkor ne teszek mást felvettem a régi kis gitárom és elindultam a parkba ahol gyorsan helyet is foglaltam a szokott kis helyemen, ami egy fa árnyékát jelentette a tokot persze elhoztam hogy magam elé tegyem mintha nincstelen lennék és alamizsnára lenne szükségem. Nos, hát elkezdtem játszani az embereknek mindenesetre tetszett és ezt pénzel is kimutatták. Hát igen folytattam a játékot, még ha nem is nézte senki legalább varázsolok egy kis ritmust a szürke napokba. Ekkor figyelmes lettem egy kedves hangra, amit már ezer közül is felismerek. Ennek a hangnak nem is volt más a tulajdonosa, mint Hale. Ahogy meghallottam csak negáltam a játékba és felnéztem rájuk, hogy jól lássam mindkettőjüket. Hale a tőle jól megszokott kérdést szegezett nekem, ami várható is volt.
-Nem éppen vagyok díszhuszárnak nevezhető és levegőből szerintem van a mókusoknak is elég. De kit érdekel, hogy rontom a levegőt, ha az emberek megfizetik.
Mondtam neki nevetve és a tokra mutattam, amiben az összegyűjtött kis pénzem volt. Majd ahogy megláttam, hogy Andrew a kezét felém nyújtja felálltam és a gitáromat le is tettem. Majd kezet is ráztam vele.
-Az már igaz. Mesélj, mi van veled, hiszen rég találkoztunk és kíváncsi vagyok mindkettőtök kis történetére.

Erre csak vállat vontam.
- Hát mit mondjak. Végre felszabadultam, mint az USA. Kirobbant a nyár, én meg megszabadultam az idegesítő tényezőktől. Most van pár hónapom arra, hogy az idegeim rendbe jöjjenek - vigyorogtam a szokásos helyzetjelentés után.
Na igen, ilyen a tanárok élete. Kilenc hónap szenvedés, három regenerálódás. Aztán kezdődik az egész elölről, mindaddig, míg vagy meg nem őrül szépen, vagy el nem éri a nyugdíj nevű ,,megváltás" pár évtized után. De hát ez van. Én választottam ezt a pályát, önként és dalolva, szóval én csak befoghatom. Aztán Rye is elmondta, hogy mi volt vele... ebből pedig hoppá, hirtelen kigyulladt a fejében az ötletjelző lámpa, mint a július 4-ei tűzijáték. Előállt egy ötlet lehetőséggel a mai estével kapcsolatban. Éppenséggel nekem nem volt semmi dolgom erre a napra. Ám a lány kihívó tekintete kissé megkérdőjelezte bennem, hogy ebbe most beleegyezzek-e.
- Aham, persze, őnagyságát pedig ki fogja a helyére rakni, ha már kapaszkodva fekszik? - kérdeztem a komisz lányt. - De legyen, részemről nincsen akadálya.

A szokásos dolog történt mindkettőjükkel, ahogyan emlékeztem. Hale tovább folytatta a kis megszokott életét, azaz a folyamatos bulizást. Andrew pedig tanított és a nyarat élvezi. Hale a tőle megszokott módon elő is állt azzal, hogy mennyünk bulizni, amibe én feltétel nélkül benne vagyok, hiszen jól ismer.
-Én benne vagyok, de nem ismételjük meg a legutóbbi bulit, amiben szintén a ti házatokban volt élményem. Vagy is nem is tudom, hogy mi történt velünk, mert csak arra emlékszem, hogy belementem a kis buliba és sokat piáltunk és utána valahogy kiestek az emlékek. Szóval most egy kicsit féken tartom magam a piálás terén. Ja és hogyne felejteném el hogy hol a helyem, hiszen ott keltem fel a mi kis bulink után.
Mondtam neki mivel tényleg nem akartam, hogy megismétlődjön ez, hiszen csak felkeltem és az éjszaka, ahogy van kiesett. Bele se merek gondolni mit tettem bár Hale-től nem tartottam, hogy csinált volna velem valamit, hiszen ő is körülbelül ezen a szinten volt. De a buliban benne voltam, hiszen imádtam bulizni és inni, amit meg megígértem, hogy most mérsékelten teszek, de hát lehet a kényszer fog győzni.
-Apropó hely. Hale majd lenne veled valami megbeszélni valóm négyszemközt. De az még várhat szóval akkor, ha mind benne vagyunk irány bulizni. Nincs igazam? Ja és nyugodj meg Andrew, Halét már láttam rosszabb állapotban is.
Mondtam nekik majd eltéve a gitárt felvettem a vállamra, menetre készen.