People of the World

A való világban játszódó frpg
 
HomeCalendarGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés

Share | 
 

 Jyl Ryonsen naplója

Go down 
SzerzőÜzenet
Jyl Ryonsen



Hozzászólások száma : 4
Join date : 2011. Jul. 30.

TémanyitásTárgy: Jyl Ryonsen naplója   Vas. Júl. 31, 2011 8:47 pm

Kedves Naplóm... Na, na azért egy ilyen ember mint én mégis miért kezdi így a naplóját úgy mégis? Nos inkább vágjunk bele a közepébe vagy kezdjem az elejéről a mesélést? Talán az lenne a legjobb ha elölről esnék neki. Amikor ezt a naplót elkezdtem írni, még nagyon kicsi voltam így tehát nézzétek el nekem a hülye gyerekes szöveget. Azért így kezdem, hogy nyomon követhessétek az életemet.

Egyik nap kezembe akadt egy ilyen füzet. Nem tudtam mit kezdhetnék vele először. Aztán amikor elkezdtünk írni tanulni, és végre letudtam írni bármit egy papírra rájöttem, hogy a gondolatokat is le lehet írni ami a fejemben található. Onnantól kezdve azt mondogattam, hogy végtelenségbe nyúlva fogom még ezt a kis füzetet teleírni. Meg kell hagyni mint látom jó vastag és nagy füzet ez. 7 éves vagyok. Nemrégen töltöttem be a hetet így most már végre letudom írni amit gondolok.

Nos kezdeném azzal ezt a kis füzetet, hogy rengeteg minden történt velem ezen a héten. Általában a természetben érzem jól magam. Mindig kint akarok lenni, és azokat a csodás fákat figyelni, ott kint az udvaron. Sokszor kimegyek a fák társaságába amikor valaki bánt vagy csak kis magányra vágyom a rengeteg hangoskodó gyerek közül kilépve. Sokszor ilyenkor arra vágyom, hogy legyen nekem is anyukám és apukám mint a nem itt élőknek. Rettenetes ugye? Bizony nincs itt velem, sem az apukám, sem az anyukám. Csak a nevelőinket ismerem. Azokat akik most is itt vannak mellettünk. Annyira boldog voltam, hogy megünnepeltük a szülinapomat is. Legalább van egy szép emlékem. Talán nem hiszitek, de engem nem zavar, hogy nincs meg mindenünk. Megszoktuk mi már ezt így is. Mindig azt mondják, hogy sajnos nélkülöznünk kell, mert ez a hely ahol most lakunk nem kap sok pénzt. Pénz? Az mit is jelent? Talán azt, hogyha az van akkor ez a hely sokkal jobban megszépülhetne? Lehetséges lenne? talán. Képzeld a héten még rengeteget kellett énekelnem is. Nem tudom miért. Talán lehet azért mert tetszik nekik a hangom? Akkor úgy hiszem sokat kell majd énekelnem, hogy halhassák majd a hangom. Azt mondták, hogy a következő hetekben felkészítenek valamilyen szereplésre. Azt hiszem elakarnak vinni valahová, hogy énekeljek valakinek. Bár nem tudom.

Ahogy gondoltam... a most elmúló hetek fáradalmait és a szereplés okozta sokkot pihenve ki ismét nekiállok a naplóm írásának. Mint megtudtam így hívják ezt a füzetecskét amibe éppen a gondolataimat írom gyerek fejjel. Ezekben a hetekben sok énekórán vagyok túl. Szerencsére csak most vagyok berekedve egy kicsit. És a fellépésen nem jött elő ez a probléma. Megnézett engem egy doktorbácsi és azt mondta, hogy ne beszéljek sokat sőt ne is beszéljek, csak ha muszáj. Az iskolai teljesítményem ezáltal pocsékká változott. Azt hiszem eléggé rossz ha az embernek nincsen hangja. Ráadásul sokszor meg is vertek miatta. Mindig azt mondogatták közben, hogy gyógyulj már meg, hogy újra énekelhess és legyen pénzünk.A Fellépésekre minden egyes alkalommal egy szál rózsával kellett mennem amit nem is bántam, mert megszerettem a rózsát. Ekkor kaptam sokaktól a Rose nevet. Ez beleivódott az agyamba. Ez ment minden egyes alkalommal amíg végül már elég nagy nem lettem ahhoz, hogy visszavágjak. Reméltem, hogy ez majd ugródeszka lesz nekem az élethez. A naplóírást nem fejeztem be soha. egyetlen pillanatra sem. A bántalmazások a pénz megszerzése volt a céljuk. De amikor látták, hogy már nem tudnának rákényszeríteni semmire békén hagytak. Ekkor lettek barátaim. Rion, Ren, Seiyan, és Yionu. Sülve-főve együtt vagyunk és nevetgélünk, Jó kis társasággal hozott össze a sorsom. Sokat szekáljuk egymást, de utána mindenki kibékül mindenkivel. Azt tervezgettük, hogyha majd mindenki 18 éves lesz alapítunk egy kisebb zenekart.

Íme eljött az a nap amikor végre elindult egy világszínvonalú vetélkedő amelyre be is neveztem. Most itt ülök, és próbálok kiötleni valami zenei dallamot és szöveget hozzá. A többi versenyző persze alszik és már fitten kelnek fel holnap. Én még itt ülök és a papírokat gyűrögetem, és hajigálom a szemétbe. Nem tudok egyetlen használhatót sem írni.


" 1. Jól tudom, ha majd megérkezel,
Tudom, hogy sírni fogsz, pedig te hagytál el.
Elvitted álmomat, amit együtt álmodtunk,
Elfojtott vágyakat, miket százszor elmondtunk.

2. Úgy félek én, ha majd megérkezel,
Biztos, hogy átölelsz, újból enyém leszel,
És majd egy hajnalon, ha a Hold is elpihen,
Fekszem az ágyamon, s megint nélküled ébredek fel.

R. Bárhol jársz, tudd, hogy mindig a szívedben élek,
Bárhol jársz, én már nem tudlak feledni téged,
Bárhol jársz, tudd, hogy mindig a szívedben élek,
Bárhol jársz, hidd el ott leszek amíg csak élek melletted én."
(Dalszöveg: Zámbó Jimmy - Bárhol Jársz)

Érdekes volt látni ahogy a naplóm megtelik ezekkel a sorokkal most itt, és dalszöveget kerestem. Pont ez a dal ment a rádióban és nagyon megfogott így gondolom ezért írhattam le ezt a szöveget.. Kíváncsi voltam ki énekelheti. Amikor megtudtam én is álomra hajthattam végre a fejemet. A versenyt ezzel a dallal nyertem meg. Mert a dalt a végső dalomnak tartogattam. Amikor végül nagy nehezen megnyertem a versenyt felsóhajtottam. Én úgy hiszem voltak nálam jobbak is de ha mások így gondolják legyen. Ezek után csak arra vágytam, hogy végre egyedül élhessek. Ami meg is történt. 18 évesen végre saját lakásom volt és pénzem is volt elég, hogy fenntarthassam magam. Kaptam egy nagy lemezszerződési ajánlatot is, De erről majd később mesélek. Most zárom soraimat ennyivel.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 
Jyl Ryonsen naplója
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Születésnapi köszöntések [ARCHÍV]
» A Halálra Ítélt Naplója

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
People of the World :: Karakterek :: Napló-
Ugrás: