People of the World

A való világban játszódó frpg
 
HomeCalendarGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés

Share | 
 

 Hotel

Go down 
SzerzőÜzenet
Isabelle de Carrasco

avatar

Hozzászólások száma : 14
Join date : 2011. Mar. 17.

TémanyitásTárgy: Hotel   Pént. Márc. 18, 2011 7:48 am

***
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Eduardo Dimas de Carrasco

avatar

Hozzászólások száma : 26
Join date : 2011. Mar. 17.

TémanyitásTárgy: Re: Hotel   Pént. Márc. 18, 2011 8:26 am

El sem hiszem, hogy végre megtörtént. Végre annyi hónap meghozta az eredményét. Apám beleegyezett abba, hogy elvehessem Isát, aztán már csak az esküvőszervezés volt hátra, meg az a rengeteg idő, amit alig vártam, hogy elteljen. Már nem azért, papír nélkül is imádtam Isát, de most, hogy hivatalosan a ffeleségem is lett, még boldogabbá tett. A repülőutat alig bírtuk végigülni nyugton, állandóan egymással foglalkoztunk. Aztán mikor megjöttünk a szállásunkra a nászút végett, már nem bírtam magammal és amint átvettük a kulcsokat a portán, ölbe kaptam a feleségem és úgy vittem fel a lakosztályunkba. A csomagokat Andrés majd intézi, én most csak és kivételesen újdonsült nejemmel akartam foglalkozni.
- Imádlak, ugye mondtam már? - kérdeztem vigyorogva, majd egy csók kíséretében beléptem vele a szobába. Meg kell hagyni, anyám jól választott, mikor a nászutunkat kezdte tervezni, minden célra megfelelt. Már legalábbis ami a későbbiekben kellhet. Néhány napra jöttünk ide, hogy az első napokat édeskettesben töltsük és már most élveztem minden percét.
Ledobáltam Isa lábától a cipőit és az enyémeket is lerúgtam, majd az ágyra döntöttem, én pedig fölé hajoltam és úgy csókoltam tovább. Egyszerűen nem tudok betelni vele, és most még kívánom is őt, nagyon.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Isabelle de Carrasco

avatar

Hozzászólások száma : 14
Join date : 2011. Mar. 17.

TémanyitásTárgy: Re: Hotel   Pént. Márc. 18, 2011 10:07 am


Attól a perctől fogva, hogy megkérte a kezem azon izgulok, hogy elveszíthetem. Azt tudom, hogy soha nem hagyna el, de úgy érzem, hogy a balszerencse a nyomomban van, de már vége. Vége a leány éveknek, vége a menyasszonny kornak. Feleség lettem. Alig 24 órája, de az vagyok. Egy olyan ember felesége, akit tiszta szívemből szeretek és akit boldoggá akarok tenni. Én akarok lenni a világ legjobb felesége.

Emlékszem milyen nehezen fogadott el menyének Ed apukája, ésn meg végig azon törekedtem, hogy jó menye legyek. Rettegtem, hogy szétválaszt minket, de szerencsére nem tette. Imádom a férjem családját, a testvére aranyosak, az anyukáját nagyon szeretem, sőt még az apját í bírom, bár kicsit nehezebb eset, de nem baj. Ő is Eddel jár, szóval elfogadom. Az eskővő szervezés nagyon izgalmas volt. Teljes odaadással szervezgedtem, hogy minden tökéletes legyen, és az is lett. Sőt, tökéletesebb mint azt vártam. Ahatlmas lagzi után gépre szálltunk, hogy eljöjjünk Francia országba a nászutunkra. A repülő út egy örökkévalóságnak tűnt, azt hittem sosem száll már le a gépünk. Egész idő alatt egymással foglalkoztunk. Ed testőre néha apró köhintésekkel jelezte, hogy nem vagyunk egyedül. A hotelig Taxival mentünk, amiben már teljesen elszabadult a pokol. Kezeink felfedezték egymás testét, nehéz volt fékezni magunkat. Amíg megkaptuk a kulcsot végig mosolyogva álltam Ed mellett, majd élveztem ahogy az ölébe vesz és rohan velem a szobáig. Szavai mosolyt csalnak az arcomra és összeráncolom a szemöldököm.

- Az elmúlt 30 másodpercben nem mondtad. - nevetek és érzem a hátam alatt a puhaságot. Még sok hosszú év vár ránk, de az első napok, a mézeshetek a legjobbak, kellőképpen ki kell hát élvezni. Minden percben Eduardoval fogok lenni, kényeztetni és szeretni fogom. Nem csak most, örök életemben. Viszonzom zenvedélyes csókját és fennem csúszok az ágyon. Nem hagyom abba a csókolást, de lassan elkezdem kigombolni az ingét.
- Nagyon szeretlek. Te vagy az életem. A világon a legfontosabb ember.- mondom és megsimogtom az arcát. - Kívánlak, de nagyon. mondom nevetve és tovább csókolom.


A hozzászólást Isabelle de Carrasco összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Márc. 19, 2011 8:30 am-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Eduardo Dimas de Carrasco

avatar

Hozzászólások száma : 26
Join date : 2011. Mar. 17.

TémanyitásTárgy: Re: Hotel   Pént. Márc. 18, 2011 11:10 am

- Igen? - vigyorodok el - hát akkor még egyszer mondom, megőrülök érted, imádlak!
Nem bántam meg, hogy így döntöttem végül és nősülésnek adtam a fejem. Isával szeretnék élni, minden egyes pillanatot vele szeretnék eltölteni és már semmi sem szab gátat. Ledobtam magamról a zakót valahova a padlóra, majd segítettem kigombolkozni. Most látszik csak igazán, mennyi fölösleges gomb van rajta, mikor minél előbb meg akarnánk szabadulni tőle. Milyen bosszantó lenne, ha most Isa menyasszonyi ruhájával kéne babrálni, mert az aztán elég összetettnek tűnt. De szerencsére abban nem engedtek el minket, így kénytelen volt valami egyszerűbbet felkapkodnia.
- Nekem is te vagy a legfontosabb az életemben, de azt hiszem ha nem így lenne, nem itt tartanánk. - csókcsatába kezdünk, miközben kezdem én is lehámozni róla a felsőjét, aztán végigsimítom a nyakát, és makulátlan bőrén, egészen a nadrágjáig. - Imádlak, akarlak. - suttogom, majd annyira érzékeny nyakát kezdem el csókolgatni. Tudom, hogy ezt imádja, ez a gyenge pontja és én szeretem is efféle módon kényeztetni. Megszabadulok közben az ingemtől végleg és a csókok adogatását folytatom a kulccsontján, a vállán is, végül ismét ajkait kezdem kényeztetni, miközben kipattintom a melltartóját. A vágyakozás iránta egyre csak fokozódok, és a tudat, hogy ez amolyan nászéjszaka is lesz, csak növeli a vágyódásom iránta.
- Megőrjítesz kincsem, minden egyes pillanatban jobban. - apró puszikat adok az ajkaira, majd rá nézek. - Egy egész életen át
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Isabelle de Carrasco

avatar

Hozzászólások száma : 14
Join date : 2011. Mar. 17.

TémanyitásTárgy: Re: Hotel   Pént. Márc. 18, 2011 12:02 pm


Nem ez lesz az első éjszakánk közösen mégis olyan vágy kerített hatalmába, mintha az első lenne. Éreztem, hogy fel akarom fedezni, szeretni akarom, érezni magamon. Jól esnek a szavai, lassan két éve hallom tőle, de nem tudom megunni, Őt lehetetlen megunni. Szeretem és ezen semmi nem tud változtatni. A szerelem és szenvedély ugyan olyan lánggal lobog, mint az első évebn. Eleinte bizlmatlan voltam, de sikerült megszerezni az abszolut bizalmam és szerelmem. Szavain felnevetek és beletúrok a hajába. Most úgy érzem, hogy soha egyetlen pillanatát nem fogom megbánni a házasságomnak. Egy olyan férfi a társam, aki a világ férjeinél ezerszer többet ér. Szerencsés vagyok, hogy engem választott, hálával tartozok a sorsnak. Ránézek mosolygós arcára, belenézek csillogó szemeibe és hevesebben kezd dobogni a szívem. Tekintetemmel figyelem a zakó útját a földre majd apró puszit adok az ajkára. Még mindig az inggombokkal foglalkozom, mert túl sok van belőlük. Egyre türelmetlenebbül gombolgatom, de úgy tűnik sehogy nem akar fogyni a rengeteg gomb. Ráhagyom szerelmemre a buta kapcsolókat és a nyakát halmozom el epró puszikkal, miközben egyre nagyobb forróságot érzek magamban.
Sosem voltam egy szexőrült nőszemély, de amióta Eddel vagyok minden percben kívánom és akarom őt. Ezt nem lehet ragozni, azt szeretnlm, ha az enyém lenne. Örökké.

- Ígérd meg nekem, hogy 20 év múlva is együtt leszünk és szeretni fogjuk egymást, úgy ahogy most. Biztos vagyok a válaszában, de azért szeretem hallani. Egyre hevesebben csókolózunk és megszabadulunk a felsőmtől. Élvezem az érintését, ahogy végig járatja kezét a testemen. Apró puszikat adok a mellkasára és átkulcsolom lábam a derekán, hogy még közelebb kerüljünk egymáshoz. Amikor ajkát a nyakamon érzem megremegek, az ajkamra harapok és lecsukom a szemem. Imádom mikor ezt csinálja. Ennél felemelőbb és kellemesebb dolog kevés van. Körmeimet a hátába mélyesztem és szaporábban veszem a levegőt. Minden izmom megfeszül és bizsereg az össze porcikám. Magam alá gyűröm, felülök a hasára és ujjaimat végighúzom a hasán. Rámosolygok, ráhajolok és csókolni kezdem a mellkasát, majd a nyakát és végül az ajkát. Ledobom a földre a melltartómat és Ed kezét a melleimhzem irányitom. Teljesen ráfekszem a hasára és a fülébe suttogok. - Szertlek. Tegyél magadévá.
Mélyen belenézek a szemeibe és rámosolygok, szavai nyílként fúródnak a szívembe.
- Egy egész élten át. - ismáétlem meg a szvait és ledőlök mellé az ágyba. Magmra húzom és kigombolom a nadrágját.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Eduardo Dimas de Carrasco

avatar

Hozzászólások száma : 26
Join date : 2011. Mar. 17.

TémanyitásTárgy: Re: Hotel   Pént. Márc. 18, 2011 12:35 pm

+17

Látom rajta, hogy ő sem bír magával és amíg én a ruhával szöszmötölök, elfoglalja magát. Két év alatt már teljesen összeszoktunk, és ez látszik is. Míg én bíbelődök, ő kényeztet engem és fordítva. Eleinte ez nem volt így, de ahogy egyre inkább összeszoktunk, megváltozott. Persze apránként, kis lépésekben. Nem volt egyszerű azt a szálkát megszüntetni a szívében, ami a szerelme balesete után befurakodott oda, de sikerült teljesen magamba bolondítani és onnéttól nem volt megállás. Suli után azonnal összeköltöztünk, és jöttek a nagy tervezgetések. Az együttlakás során kitapasztaltuk, milyen a másik és meglepően jól mentek a dolgok. Így aztán nem láttuk értelmét halogatni a lánykérést és az esküvőszervezést. Most pedig itt vagyunk a nászutunkon és csak egymásra koncentrálunk. Még igazán fel sem fogtam mi történt, csak érzem, hogy eddig minden döntés jó volt.
- Akár negyven év múlva is kincsem, örökké, amíg csak lehet. - ismét csókba feledkezünk, majd az ágyra dönt és a hasamra ül. Imádom, mikor ilyen kis harcias és mutogatni akarja, hogy ő is tud ám irányítani. Élvezem a simogatását és figyelem mit csinál, imádom ahogy csókolgat, az őrületbe tud kergetni vele, persze pozitív értelemben. Végül ismét megcsókol, én pedig vágyakozva csókolok vissza. Hallom ahogy kattan a melltartó és amint lekerül Isáról, máris a kezeim közt érezhetem. Gyengéden masszírozni kezdem, majd ahogy Isa lejjebb hasal, kezeim a fenekére tévednek. Közben Ő a fülemhez hajol és ahogy kiejti azt a három szót, még jobban érzem iránta a vágyakozást. A vérem felpezsdül, a szívverésem is gyorsul, a nadrágom pedig kezd szűkössé válni.
- Akarlak, mindenestül. - suttogok vissza, majd ahogy lecsusszan rólam, fölé hajolok és folytatom. - Én is szeretlek, nagyon kívánatos vagy.
Ismét megcsókolom, közben pedig megszabadulok a nadrágomtól is. Amint egy kicsit szabaddá válok, kezeim megint formás kebleire vándorolnak, és simogatni, csókolgatni kezdem azokat. Imádom őt kényeztetni. És ezt szeretném csinálni mindig, a nap 24 órájában. Csókjaim lassan kebleiről a nyakára vándorolnak, majd ismét az ajkait kóstolgatom, végül szenvedélyesen megcsókolom. Kezem pedig a nadrágjára téved és kigombolom azt, hogy megszabadítsam tőle. Lassan már semmi nem fog az utunkba állni.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Isabelle de Carrasco

avatar

Hozzászólások száma : 14
Join date : 2011. Mar. 17.

TémanyitásTárgy: Re: Hotel   Szomb. Márc. 19, 2011 8:32 am

+ 17

Két évvel ezelőtt nem gondoltam, hogy valaha lesz még egy ember az életemben, akit annyira fogok szeretni mint Willt, és akkor becsöppent az életembe Ed. Bár eleinteőt is megpróbáélam elmarni magamtól hatalmas szerelmének és kitartásának köszönhetően most itt vagyunk. Tudom, hogy soha nem fogom megbánni azt, hogy hozzámentem. Legyen bármi, alakujon akárhogy az életem Ő lesz a legnagyobb támaszpontom. A hátralévő életem minden pillanatában szeretni és tisztelni fogom őt. Soha nem voltam pasi faló. Will előtt senki nem volt az életemben és halála után is csak futó kapcsolatokba bonyólodtam, de aztán jött Ed és újra szépnek láttam az életet. Adot valami értelmet az életemnek. Már nem láttam lehetetlen dolognak, hogy valaha férjhez menjek és gyrekeim legyenek. Most itt vgayunk egy hotel szobájában a nászéjszakámon és minden álmom megvalósulni látszik, bár néhány vágyam még a férjem előtt is ködös, de meg fog tudni mindent a maga idejében. Szavai hatalmas mosolyt csalnak az arcomra, imádom, ha kincsemnek szólít, fontosnak érzem magam.

Minden érintésétől felforr a vérem és nem bírok magammal. Beletúrok a hajába és puszikat nyomok a nyakára.
- Sosem fogom megbánni, hogy hozzád mentem. - mondom neki és folytatom a kényezetést. Ahogy lekerül a nadrágja kezem rögtön a boxerébe csusszan és alsó ajkamba harapva rámosolygok. Ahogy keze puha bőrömhöz ér felsóhajtok és gyorsabban mozgatom a kezem. Egyszerűen nem tudom lecsillapítani magam. Szeretem és kívánom őt, mindennél jobban. Miközben ajkunk összeforr magasabbra emele a csípőmet és segítek lerángatni a fölösleges nadrágot, most semmi szükség nincs rá. Fennebb csúszok az ágyon és kezem visszatéved férjem boxerébe, hogy még hamarabb elérjem a kívánt hatást, közben pedig apró pusziikat adok a nyakára.
- Szeretlek, imádlak, kívánlak és akarlak. Ma és holnap is. Tíz perc múlva és egy óra elteltével is. Héfőtöl péntegik. Az év összes napjában. Mondom és szapoábban veszem a levegőt, izmaim megfeszülnek a vágytól és csípőm autómatikusan fennebb emelkedik.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Eduardo Dimas de Carrasco

avatar

Hozzászólások száma : 26
Join date : 2011. Mar. 17.

TémanyitásTárgy: Re: Hotel   Szomb. Márc. 19, 2011 9:47 am

+18


- Én meg azt nem fogom bánni soha, hogy végig kitartottam és nem adtam fel. Nehéz volt téged megszerezni, de végül ráleltem a világ legcsodásabb feleségére. - suttogom a fülébe mézes-mázosan, de már valamennyire kihallatszik a hangomból a tömény vágyakozás is.
Ahogy Isa nadrágja lekerül, csak növeli bennem a vágyakozást, az csak a pláne, hogy ő maga is tesz róla. Perverz vigyor terül szét az arcomon, majd vágyakozva megcsókolom, miközben lehúzom róla a bugyiját, hogy egy darabbal kevesebb dolog álljon az utamba. Közben egyre csak fokozódik bennem a vágyakozás, ahogy Isa kényeztet és a számat elhagyja egy kéjes nyögés, melynek hatására úgy döntök, a boxeremtől ideje megszabadulnom. Leszedem magamról, hogy az se legyen útban, majd a többi között landol valahol a földön, én pedig átölelem ifjú feleségem és ahogy érzem, hogy megemeli a csípőjét, becsusszanok. Szenvedélyesen csókolom meg, miközben kis mozgásba kezdek, közben egyik kezemmel végigjárom a testét, a másikkal pedig erősen tartom Őt. Egyszerűen megőrjít és nem tudom visszafogni magam vele. De talán nem is akarom, látom hogy élvezi és ez nekem elég. A nyakára koncentrálok ismét, apró csókokkal kezdem kényeztetni, majd a vállára térek rá és végül ismét megcsókolom, aztán belenézek a szemébe.
- Szeretlek. - mondom vágyakozva, miközben lábait jobban a derekamra húzom, hogy még jobban közel férkőzzek hozzá. Nem ez az első ilyen alkalmunk, mégis szeretném az eddigi legkülönlegesebbé tenni, már csak azért is, mert ez a nászéjszakánk. És annak különlegesebbnek kell lenni a többinél.
Kicsit fokozok a tempón, közben pedig még feljebb csúsztatom az ágyon, hogy fel tudjak térdelni.
- Imádlak.- susogom a fülébe, egyszerűen nem tudom abbahagyni ezt a szóáradatot, csak úgy dől belőlem. De talán annak az eredménye, hogy most minden új, hisz már férj vagyok, nem csak élettárs. Hosszasan elidőzök a hasa simogatásánál, aztán az arcát kezdem cirógatni, miközben az ajkait harapdálom, végül szenvedélyesen megcsókolom.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Isabelle de Carrasco

avatar

Hozzászólások száma : 14
Join date : 2011. Mar. 17.

TémanyitásTárgy: Re: Hotel   Szomb. Márc. 19, 2011 11:30 am

+ 18


Érzem, hogy mindjárt szétrobbanok, ha azonnal nem elégíti ki a vágyaimat. Egyre szaporábban veszem a levegőt. Hátradöntöm a fejem és az ajkamba harapok. Imádom mikor ilyen figyelmes és érzéki. Simogatni kezdem a hátát és közben puszilgatom az állát és a nyakát. A szavai hihetelen erőt és szenvedélyt ébresztenek bennem. Rámosolygok és a lehető leghevesebben megcsókolom.
- Nagy fejfájást okoztam? - kérdezem kuncogva és a fülét harapdálom. Egyre szaporábban veszem a levegőt, a szoba képe összemosódott és csak Ed arcát látom. Csak ő létezik számomra és ez tetszik. Amikor lekerül rólam a nadrág kicsit szégyenlősem húzom össze magam. Bár nem ez az első együttlétünk, most mégis zavar kicsit, hogy megláthatja rajtam azt a változást amin átmentem, nem akarom, hogy lebukjak, én akarom elmondani neki. Bár ahogy látom rajta nem nagyon vizsgálgat, inkább mással van elfoglalva. Miközben lehámozza rólam a bugyimat szenvedélyesen megcsókolom és megmarkolom a fenekét, imádom ezt csinálni. A nap sugarai halvány fényt vetnek a szobár és szemügyre veszem szerelmem. Szeretem nézni kidolgozott testét, édes mosolyát, a vágyat a szemében. Miközben a férjem leszedi magáról a boxerét tovább simogatom a nemiszervét és hatalmasakat sóhajtozom. Emlékszem, hogy milyen volt amikor legelőször voltunk együtt. A hatalmas vágy akkor is megvolt, de mindketten féltünk megérinteni a másikat így hatalmas erőlködés lett belőle. Most már más. Azóta eltelt két év és teljsen ismerjük egymás mozdulatait, tudjuk mikor mit akar.

Amikor érzem, hogy bennem van felsóhajtok és lehunyom a szemem. Alsó ajkamba harapok és körmeimet a vállába mélyesztem miközben halk nyögések hagyják el a számat. Lassan felveszem a ritmust és együtt mozgok vele. Élvezem a közelségét és bódító illatát, közben pedig végig simogatom a hátát, a hasát és a fenekét. Amikor ajkát ismét a nyakamon érzém még ennél is hatlmasabb vágy tör rám. Egyszerűen nem bírok uralkodni magamon, ha ezt csinálja. Az egyik legérzékenyebb részem a nyakam és ő azt teljes mértékben ki is használja. Ránézek és mosolygok, csillogó szemeiben látom az érzelmeit és ez megnyugtat. Megfogom a fejét, közelebb húzom magamhoz és megcsókolom.
- Én is szeretlek. Mindennél jobban. Átkulcsolom lábaimat a derekán, hogy kényelmesebben hozzám férjen és teljesen átadom magam az élvezetnek. Hangosan felnyögök és összeszorítom a fogaimat. Ahogy egyre gyorsabban mozog jobban felemelem a csípőm és egyik kezemmel belekapszkodok a párnába, a másik kezemmel meg a hátába és nyögdécselek. Lehunyom a szemeimet és átadom magam az élvezetnek. Nem gondolok semmire, csak kettőnkre. Most abban a fázisben vagyok, hogy nem tudok semmit kezdeni magammal, csak fekszem a hátámon szorongatom a párnát és viszonzom a csókjáit, miközben elmerülök az élvezet tengerében. Imádok Eduardo-val lenni, bárhol, bármikor és bármilyen formában.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Eduardo Dimas de Carrasco

avatar

Hozzászólások száma : 26
Join date : 2011. Mar. 17.

TémanyitásTárgy: Re: Hotel   Szomb. Márc. 19, 2011 12:19 pm

+18


- Nem igazán, inkább csak sokat kéretted magad. - mosolyodok el, miközben eszembe jut, milyen is volt az első pár hónap. Az biztos, hogy nehezen bízott meg bennem, inkább próbálta elhitetni magával, hogy nem is szerelmes, pusztán káprázat az egész. De szerencsémre voltak megingásai, amik idővel egyre sűrűbben bekövetkeztek. Mindez csak nekem kedvezett, és hogy megmutassam, tényleg szeretem és csak őt imádom úgy, ahogy van. A lánykérés volt inkább nehezebb, mivel eleve úgy állt hozzá, hogy márpedig ő senki felesége nem lesz. Túlságosan is féltett a szerelme halála után, ezért nem akart ráállni. De miután már az anyukáját is fűzögetni kezdtem, belátta, hogy nem szabadul tőlem és ettől a lépésemtől egyhamar. Kénytelen volt igent mondani, és megkezdődött a visszaszámlálás az esküvőig. Azért azt furcsálltam, hogy jó másfél hónappal előbbre lett hozva, mint ahogy meg lett volna tartva, de Isa azt mondta, ő már nem tud várni a végéig, mert csak agyon idegeskedi magát. Én nem firtattam, csak elfogadtam a tényt, de egyáltalán nem bántam. Mert akkor most nem is itt tartanánk, hanem még mindig Venezuelában lennénk és Ármilt sétáltatnánk a parton, ahogy szoktuk naponta.

Most viszont ezeken nem gondolkodtam sokat, csak hagytam, hogy a vágy űzzön előre és előre. Isát akartam kényeztetni teljes mértékben, mint ahogy azt megfogadtam még a legelején. Na meg az esküvőn is valami ilyesmi hangzott el, igaz nem pont így.
Folyamatos simogatásommal kényeztetem és csókokkal halmozom el, közben pedig szinte teljesen eggyé válok vele. Ennél csodásabb pillanat nincs is. Bár vele minden perc aranyat ér és szívem szerint csak rá szánnám minden percemet. Egyszerűen nem tudok betelni vele.
Ismét megcsókolom, és közben szorosan magamhoz húzom, mert látom rajta, hogy kicsit nehéz kapaszkodni abban a párnában. Csókjaink egyre hosszabbra sikerülnek, és én teljesen belefeledkezem. Azt sem veszem észre, hogy már teljesen felhevülünk és a vágyakozás tetőfokára hág. Csak ő létezik számomra, a külvilág nem érdekel és ez teljes mértékben megmutatkozik a viselkedésemen. Lassan zihálni kezdek, így inkább egy újabb csókba bontakozok vele, miközben egyre hevesebb mozdulatokba bocsátkozunk. Lassan érzem, hogy elérem a csúcsot, de nem szeretném abbahagyni, amíg ő nem követ. Így tovább mozgok és folytatom a kényeztetését. Hogy fokozzam az izgalmát, ismét a nyakára koncentrálok, bár néha már biztos olyan érzése van, hogy direkt játszok rá erre a gyenge pontjára.
A várt hatás nem marad el, Isa mozzanatain már kitapasztaltam, mikor követ engem és így tudom, hol álljak meg. Félelmetes, hogy mennyire összeszoktunk két év alatt. Megcsókolom, miközben kihátrálok belőle, majd mellé fekszek és a vállát kezdem puszilgatni. Lassan kezdek csillapodni, ahogy így nyugodtan fekszünk egymás mellett. Ifjú feleségem átölelem és csak őt figyelem.
- Annyira új még ez. - szólalok meg, miután rendesen visszanyertem nyugodtságom és azon gondolkozok, hogy ő vajon mennyire fogta fel, mi is történt az elmúlt egy napban. - De jó dolog a férjednek lenni.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Isabelle de Carrasco

avatar

Hozzászólások száma : 14
Join date : 2011. Mar. 17.

TémanyitásTárgy: Re: Hotel   Szomb. Márc. 19, 2011 1:42 pm

+ 17

Bele sem merek gondolni, hogy mi lenne velünk akkor, ha Ed apukáját nem egyezett volna bele a házasságba. Persze Ed erősítette, hogy így is úgy is elvenne, de nem engedtem volna. Nem bírnám ki, hogy miattam legyen haragban az édesapjával. Akkor türelmesen várnék a soromra és próbálnám megszerettetni magam. Azért nagyon örülök, hogy mindez nem így van, mert nem szeretném a gyerekeimet apa, férj nélkül felnevelni. Azt akarom, hogy a bennem levő kis embereket ketten neveljük. Eddel akarom átélni a szülőség minden szépségét, örömét és bánatát. Remélem ha megtudja a nagy titkomat nem fog megfutamodni. Nem ilyennek ismerem, de egy baba gondolatától mindenki megijed. Amikor megtudtam, hogy gyerekeink lesznek én is megrémültem, nagyon örültem ugyan, de megrémültem. Az elkövetkezendő kilenc hónapban nem lesz nálam boldogabb feleség az egész földön.


A vágy ami bennem tombol egy erősebb és úgy érzem ha nem kapazkodom magával ragad és elsodor. Körmeimet szerelmem hátába mélyesztem és csókcsatába kezdek vele. Még mindig egyszerre mozgunk, mintha egy zene adná a ritmust és az ütemet. Ennél szebb nászéjszakát nem is kívánhattam volna magamnak. Most vagyok a legboldogabb, egész eddigi életemben. Átölelem a nyakát és amennyire tudok még közelebb araszolok hozzá, de egy másodpercig sem hagyom abba a csókok osztogatását. Nem tudok magamról vagy a környezetemről, csak arra figyelek, hogy Ednek jó legyen. Mindent azért csinálok, hogy neki szerezzek örömet. Apró puszikat adok a fülére és utána rögtön az ajkára tapadok. Ahogy egyre jobban közeledünk a csúcs felé, izmaim megfeszülnek, ajkamba harapok és majdnem eszméletlenül élvezem az utolsó másodperceket. Mindketten egyszerre érünk a csúcsra és amikor érzem azt az édes bizsergést a lábam között megemelem a csípőmet és hangos sóhaj kíséretében a csúcsra török. Az izmaim megfeszülnek, majd ernyedten dőlök Ed kajaiba, ahol azonnal elhalmozom puszikkal. Néhány percig csak fekszem mellette és ujjaimmal köröket rajzolok hol a mellkasára hol pedig a vállára, közben pedig őt figyelem.
- Még nekem is szoknom kell, de azt hiszem nem lesz baj. Szeretlek. Ismétlem meg az elmúlt órában ezerszer kiejetett szót és megcsókolom. Itt az ideje, hogy elmondajm neki a titkom. Meggsimogatom az arcát, majd felpattanok mellőle. Egy szál semmiben végig szelem a szobát, egészen a táskámig és kiszedem belőle a két ultrahangos képet, ami a kicsikről készült. Visszahuppanok mellé az ágyba, betakarózom és megsimogatom az arcát.
- Remélem hamar megszokod, hogy feleséged van, mert hamarosan kettővel többen leszünk. - mondom és az orra alá nyomom a felvételeket, közben pedig kíváncsian fürkészem az arcát.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Eduardo Dimas de Carrasco

avatar

Hozzászólások száma : 26
Join date : 2011. Mar. 17.

TémanyitásTárgy: Re: Hotel   Vas. Márc. 20, 2011 9:12 am

Megszokni... Igen, most már meg kéne szoknom. Csak furcsa. Nem is az magában, hogy Isát elvettem, hanem hogy már kettőnkért vagyok felelős. Nem csak magamnak ártok, ha bakiznék valamit, hanem neki is. Kicsit nehéz a tudat, de érte bármit elvállalok. Sosem az a nagy szabadság érzetem űzött, mint más férfiakban. Mert a papírtól nem riadok vissza, mint sokan. Nem is értem, hogy a sok hülye miért gondolja, hogy ha megnősül, akkor beskatulyázzák. Akkor ennyi erővel ne nősüljön...
De nekem mindenhogy jó, mégis most értem végre el oda, hogy azt mondhassam, tettem valamit az érdekében, hogy boldoggá tegyem Isát.
- Én is szeretlek, nagyon. És szeretem, ha mondogatod. - őt figyelem, majd megsimítja az arcom és feláll mellőlem. Kíváncsian figyelem, hogy mit csinál. Őszintén szólva fogalmam sincs róla, de biztos mindjárt kiderül. Ahogy visszajön, mosolyogva nézek végig hibátlan testén. Mint mindig, most is oly' csábító, nehezen tudok ellenállni a kísértésnek, hogy ismét a magamévá ne tegyem, de a józan eszem azt súgja, most inkább csak hagyjam, had érvényesüljön. Már messzebbről látom, hogy valamiféle képeket szorongat a kezében, de sok nem látszott belőle. Biztos csak percek kérdése, és megmutatja.
- Kincsem, azok milyen képek? - kérdezem kíváncsian, mire megsimítja az arcom és válasz helyett mást mond. Legalábbis gondolom én.
- Igen, de... - kérdeznék vissza, hogy most épp mire gondol azt illetően, hogy hamar. Van időnk nem? De mikor a mondat második fele is elér a fülemig, egyszerűen elfelejtek levegőt venni. Ha most jól veszem ki a szavaiból, akkor az azt jelenti, hogy.... Úr isten!
- Kicsim... - ennyit tudok kimondani, azt is nagy meglepődöttséggel. Nem tudok megszólalni, egyszerűen leblokkoltam. Pedig megfutamodásról szó sincs, mégis mintha az arcomra az lenne írva, hogy bepánikoltam. A képre nézek és hosszasan vizsgálni kezdem inkább, hogy zavarom lecsillapítsam, majd ismét megpróbálok valami épkézláb mondatot kinyögni magamból.
- Kincsem, ez... ez valami csodás. Tényleg állapotos vagy? - nézek rá végre csillogó szemekkel és megcsókolom. - Ne haragudj, az előbb lefagytam. Nagyon örülök, hogy babát vársz, ennél szebb ajándékot nem is kaphatnék tőled.
Még mindig nem tudom elhinn9i, hogy ez velem, velünk történik. És ráadásul egyből kettő! Maga a mennyország. Ismét a képeket nézegetem és látszik, hogy nem bírok betelni vele. - Már alig várom, hogy megszülessenek. - mosolyodok el, miközben megfogom szerelmem kezét és megpuszilom, másik kezem pedig a hasára teszem és lágyan cirógatni kezdem. - Emiatt lett előrébb hozva az esküvő is?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Isabelle de Carrasco

avatar

Hozzászólások száma : 14
Join date : 2011. Mar. 17.

TémanyitásTárgy: Re: Hotel   Vas. Márc. 20, 2011 10:31 am



Amíg a reakciójára várok pillangok repdesnek a hasamban. Valamiért annyira félek a válaszától, hogy másra nem is tudok gondolni. Gondolataim elkalandotak. Először láttam magam előtt Edet, ahogy körbe ugrálja a szobát és örül a gyerekeknek, másodszor pedig feltűnik a férjem haragos képe, hitetlenkedi és arra kér, hogy szabaduljak meg tőlük, mert nem akar gyereket. Csak engem, gyerekek nélkül. A kezem önkéntelenül is a hasamra vándorol. GYorsan belegondolok abba, hogy mit tennék ha ebbe a helyzetbe kerülnék. Elvetetném a babákat és azzal a férfival maradok akit szeretek? Vagy elválnék tőle és a gyerekeimet választanám? Remélem sosem kerülök ilyen helyzetbe, mert abba belehalnék. Az sem segít a helyzetemen, hogy a férjem hallgat, még ha mondana valamit, de nem. Csak ül és nézi a felvételek. Azt sem tudom eldönteni, hogy örül neki, vagy a pokolba kíván engem. Felülök és k9nnyes szemmel nézek végig rajta. Arcán értetlenség és zavar bújkál. Már éppen arra készülök, hogy felállok és itthagyom, amikor megszólal. Semmi értelmeset nam motyog, főleg nem bíztatót, de legalább tudom, hogy még van hangja. Ahogy végig nézek rajta elkap a sírhatnék és azon kapom magam, hogy a könnyeimet törölgetem. Remek, kezdhetem elképzelni az életem egyedül. Lepillantok a fehér takaróra és ujjaimmal köröcskéket rajzolok rá, amikor ismét megszólal, de ezúttal sokkal biztatóbban cseng a hangja. Rápillantok és örömmel látom, hogy az arcvonásai meglazultak és mintha halványan mosolyognak. Felcsillan bennem a remény szikrája és mosolyogva nézek bele a szemeibe.

- Örülsz? Tudom, hogy váratlanul ért, de én nagyon örülök neki. Egyik nagy álmom válik valóra. Nem bírok már szótlanul ülni mellet, ezért megpróbálok egy értelmes mondatot összerakni a fejemben és ki is mondom azonnal, remélve, hogy nem mérek vele magamra végzetes csapást. Akármi lesz a válasza annyira bízok magamban, hogy sikerül rábezélnem a gyerekekre. De most miért is vagyok ilyen negatív? Jobban kellenne bíznom benne, de nagyon félek. Félek, hogy valakit elveszítek. Amikor látom az örömöt az arcán megnyugszom, attól a perctől fogva, hogyrámnéz érzem, hogy nem lesz baj. Közelebb araszolok hozzá és kérdésére bólintok, de nem állom meg válasz nélkül.
- Igen igaz, kisbabáink lesznek. Bocsánatkérésére csak legyintek és elhelyezkedek az ölébe. Magunkra húzom a takarót és amennyire csak tudok befészkele magam a karjaiba.
- Szeretlek! Megpuszilom a nyakát és megfogom a kezét, amit a hasamon pihentet. Azt hiszem kilnec hónapig ebben lesz részem, de egyáltalán nem bánom. - Én is. Az elmúlt egy hónapban 1000-szer elképzeltem őket, hogy a karjainkban vannak. Igen emiatt, ugy-e nem haragszol? Muszáj volt füllentemen. Moslygok és rápillantok a képre.
- Olyan szép kisbabák lesznek.


A hozzászólást Isabelle de Carrasco összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Márc. 22, 2011 10:51 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Eduardo Dimas de Carrasco

avatar

Hozzászólások száma : 26
Join date : 2011. Mar. 17.

TémanyitásTárgy: Re: Hotel   Vas. Márc. 20, 2011 11:10 am

Most ebben a pillanatban annyira boldog vagyok, hogy az el sem lehetne mondani! Egy csodás nőt vettem el feleségül alig egy napja, aki ráadásul még áldott állapotban is van. Nem tudom elhinni, a mi gyerekeink, kettő. Annyira el vagyok telve, hogy most talán kettőig sem tudnék elszámolni.
Isát az átölelem, amint befészkeli magát az ölembe, aztán elénk veszem a képet és megint nézegetni kezdem. Nem vagyok szakértő és nem is igazán látok a képen mást mint elmosódott foltokat, de ha jobban megnézem, akkor el tudom képzelni, hogy azok a mi gyerekeink. Mosolyogva puszilom meg, miközben tovább simogatom a hasát. Az együttlét során is mintha ösztönösen a hasára koncentráltam volna. Vagy csak káprázat? Lényegtelen, most már annyit fogom simogatni, amennyit csak bírom.
- Én is nagyon szeretlek... titeket. - teszem hozzá gyorsan, hisz most már nem csak Isának kell mondanom. Sőt biztosan el is várná, hogy így tegyek. Ahogy ránézek a képről, észreveszem, hogy még mindig könnyes a szeme. Ennyire a frászt hozhattam rá?
- Jaj ne haragudj kincsem, nem akartalak megijeszteni. Az meg sem fordult a fejemben, hogy választásra kényszerítselek. Nem, csak meglepett. És nem igazán voltam a helyzet magaslatán. De ha jönnek, hát akkor én tárt karokkal várom őket. - mosolyodok el, majd letörlöm azt a könnycseppet a szeméből és megpuszilom a nyakát. - Imádlak.
Belegondolok, hogy kilenc hónap múlva mi vár ránk. És furamód nem az jut eszembe, hogy folyton bőgni fognak és csak a baj lesz velük, erről szó sincs. Mi négyen nagyon boldog család leszünk és erre fogok is törekedni. Mindent szeretnék nekik megadni, amit csak lehet.
- Boldoggá foglak titeket tenni, semmit nem kell majd hiányolnotok, arról teszek. - duruzsolok a fülébe, miközben szorosabban magamhoz ölelem.
- Nem, nem haragszom. Sőt én örülök, hogy végül egy nagy meglepetés lett, mert lehet az esküvőn csak azért aggódtam volna megállás nélkül, hogy jól vagy-e abban a feszülős ruhában. - megpuszilom, miközben folyamatosan a képre sandítok. - Nagyon sikerült meglepni engem, és most ebben a percben én vagyok a világon a legboldogabb férj. Úr isten, apa leszek.
Mire ezt felfogom, addigra biztos megszületnek, egyszerűen olyan fantasztikus ez az egész, ami velem történik, hogy nem merem elhinni.
- Szépek, remélem majd rád fognak hasonlítani. - mosolyodok el, miközben Isa tekintetét fürkészem. Imádom ezt a nőt, isten bizony, nem tudom már sehogy sem elképzelni nélküle. - Az mikor derül ki, hogy fiúk lesznek-e vagy lányok? Ha vegyesen lenne, az lenne a legjobb, de bármi legyen is, imádni fogom őket.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Isabelle de Carrasco

avatar

Hozzászólások száma : 14
Join date : 2011. Mar. 17.

TémanyitásTárgy: Re: Hotel   Kedd Márc. 22, 2011 9:54 am



Életem egyik legnehezebb perceit éltem át az elmúlt 5 percben. Esküszöm nekem legalább másfél órának tűnt. Azt hittem, hogy vége a házasságomnak és egyedül álló anyuka leszek, de szerencsémre nem így történt. Kicsit jobban kellene bíznom férjem érzéseiben, de nagyon nehéz. Ez nem az ő hibája, hiszen Ő a világ legfantasztikusabb embere, inkább velem van baj. Amikor új helyzet adódik mindig nehezen tudok megbízni az embrekben legyen az akárki. Remélem ez az évek során változni fog, de jelenleg ennyire bizalmatlan vagyok. Kényelembe helyezem magam szerelmem karjaiban és a fotót simogatom. Még nekem is elég nehéz feldolgoznom, hogy bennem két élet növekszik. Már lassan egy hónapja szokom, hogy hamarosan két aprócska lénynek adok életet, de még mindig hihetetlen.

- Itt van a fejük, és itt a lábacskáik. Egy hónapja folyamatosan ezt a képet nézem és már megszokta a szemem a pontok halmazát. Tökéletesen körvonalazódik előttem a gyerekeim apró kicsi teste. Az anyaságnak rengetek csodálatos része van, és ez az egyik. Mondjuk én még csak ezt az egyet ismerem, de biztos vagyok abban, hogy a többi része is legalább ennyire felemelő. Szavai széles moslyt csalnak az arcomra és megpuszilom a nyakát. Szóval szereti őket, nem számított rájuk, de szereti. Ezzel nem is okozhatott volna nagyobb örömet. Ebben a hatlmas örömben fel sem tűnt, hogy az előbbi incidens után még mindig folynak a könnyeim. Ez már valami tudat alatti dolog lehe, mert az előbbi kétsébeesésemnek nyoma sincs. Megfogom a kezét, amivel letörölte a könnyeimet és megpuszilom. Hálás vagyok a sorsnak, hogy itt van velem.
- Nem te tehetsz róla, tudod, hogy milyen kis nyuszika vagyok. Egyáltalán nem a te hibád, hogy bepánikoltam. Mondjuk annak örülök, hogy szereted őket, nem is tudod, hogy ez mekkora örömet jelent nekem. Kezeimet a combján pihentetem és nézem a ggyerekeinket, akik már most csodálattal töltenek el. Még aprócska kis lények a hasamban és máris ők fogják meghatározni az életemet röpke kilenc hónap múlva. A mi kisembereink.
- Ebben biztos vagyok életem, bízom benned. Tudom, hogy nagyon jó életünk lesz. Mondatomat egy gyors csókkal koronázom meg. Flő, hogyha hosszabb csókot adok neki újra magával ragad a vágy. Nagyon nehéz a jelenlétében uralkodni magamon. Amikor ránézek máris borsódzik a hátam. Ujjaimmal apró köröket rajzolok a combjára és fejem a mellkasára hajtom.
- Azért nem mondtam el az esküvő előtt, mert szerintem így sokkal nagyobb ereje van a hírnek. Engem vettél el feleségül, de arra nem számítottál, hogy még hozok két embert magammal. Nagyon nehéz volt magamban tartamon ezt a csodálatos hírt, de sikerült. Megsimogatom a pocakomat és tekintetem újra a képekre vándorol. - Te nem egyszerűen apa leszel, hanem a bolygó legjobb apája. Szabad kezemmel megsimogatom az arcát, de a másikkal még mindig köröket rajzolok szerelmem lábára. Nem tudom, hogy atakaró melegít-e minket, vagy hormon zavarom van, de hirtelen elönt a forróság. Egész testemben remegek és remélem, hogy a férjem nem veszi észre rajtam. Mit gondolna rólam?
- Remélem olyan okosak, kedvesek és segítőkészek lesznek mint te. Akkor máris én lennék a legboldogabb anya.- mondom és belenézek csillogó szemeibe. Körülbelül a negyedik-ötödik hónapban tudják megmondani a nemüket. Szeretném ha akkor velem jönnél. Én inkább azt szeretném, hogy kisfiúk legyenek. Majd a következő rend kislány lesz. - mondom kuncogva és megpaskolom a lábát. - Szeretlek.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Eduardo Dimas de Carrasco

avatar

Hozzászólások száma : 26
Join date : 2011. Mar. 17.

TémanyitásTárgy: Re: Hotel   Szer. Márc. 23, 2011 11:32 am

Úgy tűnik eléggé értetlen képet vághatok, ha még az is feltűnik Isának, hogy nem tudom mit kell nézni a képen. De egyáltalán nem bánom, hogy magyarázni kezd, mert egyre inkább el tudom képzelni, hogy az a sok pont, meg az elmosódott foltok mik akarnak lenni. Így már kezd körvonalazódni két kép, és ahogy elképzelem, hogy ott tényleg a lábuk van, máshol meg a kis kezecskéik, úgy érzem mindjárt szét feszít valami belül. Még igazán nem is vagyok tudatában, mi is vár rám, sőt egy darabig csak képekről szemlélhetem őket, illetve Isa hasán keresztül érezhetem őket, de már most hatalmas szeretetvágyat érzek irántuk. De ez így van rendjén.
Elmosolyodok, mikor puszit ad a kezemre. Ilyenkor olyan édes tud lenni, hogy egyszerűen imádnivaló.
- Nem vagy nyuszi, csak új minden. - puszilom meg a vállát, miközben belegondolok abba, amit mondott. Ez igazából ösztönös, mivel eleve szeretem a gyerekeket. Nem lenne szívem megszabadulni egytől sem. Sőt ha rajtam múlna, akkor egy tucat is jöhetne.
- Nekem is hatalmas nagy öröm. - puszit lehelek az arcára is - Tulajdonképpen az egész gyermekáldás jókor jön, mert ha másképp nem is, de úgy gondolom, esküvő után mindenképp jöhetnek a gyerekek. Minél előbb, annál jobb.
Simogatni kezdem a kézfejét, miközben lágyan viszonzom a csókot lágyan, bár kicsit meglep, hogy mennyire gyorsan letudta. Tart valamitől? Vagy...
Nem érdemes sokáig törnöm rajta a fejem, mert a testbeszéde mindent elárul. Hát igen, azok a csíntalan hormonok... Sosem bírunk magunkkal, de nem is gond ez. Valahogy egyre jobban és jobban összeszokunk és én minden egyes vele töltött időt ajándéknak tartom. Minden pillanatban jobban szeretem őt, mint eddig valaha is.
- Hát az biztos, hogy nagy ereje volt. Nem szoktam ledermedni de most megfogtál. - kezem ismét a hasára téved és simogatni kezdem. Egyszerűen nem tudok betelni vele, velük. Szoknom kell még ugyan, de semmiképp sem rettenek vissza. Most már úgyis késő lenne. - Remélem, hogy jó példát mutatok majd nekik. Naa azért hasonlítsanak rád is. - elnevetem magam, mikor Isa sorolni kezdi, hogy mi lenne a legmegfelelőbb, de én meg pont az ellentettjét állítanám, inkább hasonlítsanak rá. A feleségem annyira egy tündér, hogy még egy ilyet úgysem találok. Mindig nagy hatással van rám, ami azt illeti most is.
Mikor megpaskolja a lábam, már kezd bennem is éledezni a vágyakozás. De nem akarom letarolni rögtön, pláne nem így. Most már igenis gondolni kell a gyerekekre is. De fura, már ezt is szem előtt kell tartozni. És az előbb még azt hittem, kettőnkért felelek. De most belegondolva már négyünkért. És ez kicsit félelmetesnek tűnik. De hát a gyerek felelősséggel jár, ezzel mindig tisztában volta. Mégis, úgy érzem készen állok a kihívásra. Érdekes lesz egyszerre két kis gőgicsélő szeretetcsomagot pesztrálni.
- Én is szeretlek . - mosolyodok el, majd megcsókolom ifjú feleségem. Lassan eldöntöm az ágyon, én pedig féloldalt fölé könyökölök és néhány apró puszival halmozom el a nyakát.
- Jól van, legyen úgy. Felőlem aztán még négy gyerek is jöhet - vigyorodok el, majd simogatni kezdem ebben a fekvőhelyzetben a hasát. Közel is vagyok hozzá, jobban odaférek, és... nos ami azt illeti már megint megőrjít. De nem tehetek róla, egyszerűen vonz.
- Elmegyek veled, megígérem. Szeretném a lehető legtöbb mindenből kivenni a részem. - mondom válaszképp, majd megcsókolom.
- Annyira ellenállhatatlan vagy, hogy máris megkívántalak. - suttogok a fülébe.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Isabelle de Carrasco

avatar

Hozzászólások száma : 14
Join date : 2011. Mar. 17.

TémanyitásTárgy: Re: Hotel   Pént. Márc. 25, 2011 11:40 am


Azt akarom, hogy ez a pillanat soha ne érjen véget. Itt akarok maradni szerelmem karjaiban és érezni akarom a közelségét. Miközben a karjaiban vagyok nem bírom levenni tekintetem a gyerekeimről. Alig várom már, hogy megszülessenek. Mi leszünk a legjobb szülők, legalábbis remélem. Én személy szerint megpróbálok mindent megtenni értük, ami az erőmből kitelik, és biztos vagyok abban, hogy Ed is így érez. Az előbb hirtelenül fellobbant vágy nem múlt el, pedig reméltem, hogy meg tudom akadályozni, de úgy tűnik, hogy mégsem. Az egész testem bizsereg és forrósodik. Nem tudom mi van velem, ezek a hormonok kikészítenek a hátralévő életemben. Amikor apró puszijait érzem a vállamon lehunyom a szemem és gyorsabban veszem a levegőt. Engem ez fog a halálb vinni, hogy ilyen szenvedélyes és érzéki, megbolondít. Hirtelen arra gondolok, hogy mennyire fog örülni anya, ha megtudja, hogy nagymama lesz. Annyira fogja imádni az unokáit, nyaranként majd nem tudjuk haza hozni őket, mert kisajátítja magának. Túlságosan előre szaladtam nem? Lehet, de bírom leálítani a fantáziámat. Csak pörög és pörög és pörög.

- Imádom ezt az állapotot és imádlak téged is. Jelenleg úgy érzem, hogy nincs nagyobb vágyam csak az, hogy gyerekeket szüljek neked. Nagyon sok kis Edet. A képzeletem újra szárnyakat kapott és látom magam előtt a fiainkat, akik a homokozóban játszanak, én és Ő pedig az ablakból figyeljük őket. Jajj Istenem, alig várom már a gyerekeinket. Ránézek a férjem mosolygós arcára és hirtelen beugrik egy fontos dolog.
- Életem, mikor újságolod el az otthoniaknak a jóhírt? biztos vagyok benne, hogy ezután a hír után apósom szíve is megenyhül és végre elfogad olyannak amilyen vagyok. Ez a második nagy álmom, hogy szeressen és észrevegye végre, hogy szeretem a fiát. Az életemnél is jobban. Remélem ezek a babák ráébresztik végre, hogy nincs igaza.
- Sokkal jobb érzés veled elfogadni a dolgokat, mint egyedül. Veled mindent könnyeb átélni és megszeretni. Ezek a babák bent, pedig nagyon örülnek, hogy te vagy az apukájuk. Ahogyan én is. Késő? Ez most csak vicc ügye? Ha két évvel ezelőtt jönnek a babáink én akkor is megtartom őket. Kicsit mintha túlreagáltam volna a dolgokat. Nem is annyira súlyosak Ed szavai, csak kicsit elfutott velem a szekér. Engesztelés képpen közelebb bújok hozzá és megpuszilom a nyakát.
A következő pillanatban már az ágyban fekszem és szerelmem fölém hajol. Megsimogatom az arcát és próbálom lecsillapítani a bennem tomboló vágyakat.
- Remélem tudod, hogy milyen boldog vagyok. Semmiért nem cserélném fel ezt a boldogságot. Meglátod, milyen felemelő érzés lesz, ha hallani fogod a kis szivüket. Viszonzom szenvedélyes csókját és közben a hajába túrok. Ez az ember megőrjít. Teljesen az őrületbe kerget. Imádom.
- Igen? Csak ennyit bírok kinyögni és a következő pillanatban magamra húzom. Ajkam az övére tapasztom és kezeimmel eljátszadozom a teste minden felületén.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Eduardo Dimas de Carrasco

avatar

Hozzászólások száma : 26
Join date : 2011. Mar. 17.

TémanyitásTárgy: Re: Hotel   Szomb. Márc. 26, 2011 6:16 am

Isa szavait hallgatva elképzelem, ahogy a sok kis tökmag már itt fog körülöttünk rohangászni. Nem tudom mennyi lesz, de van egy olyan sejtésem, hogy kettőnél, vagy még esetleg háromnál is több lesz. Nem bánom, a nagy családoknál az a jó, hogy sosem lehet unatkozni. Mi sem fogunk, az biztos. Igaz kicsit még szívesen eltöltöttem volna Isával kettesben egy kis időszakot, de ha így alakul, akkor megleszünk négyen is.
Gondolataimból feleségem kérdése rángat vissza. Nos ezen még igazán nem is gondolkoztam. Mivel az elmúlt pár percben tudtam meg én is, így meg sem fordult a fejemben, hogy mi van az otthoniakkal, tudják-e. Apám mondjuk nem tudom hogy reagálna, de mikor az esküvő téma egyáltalán szóba jött otthon, mindig célozgatott, hogy azért nem ártana, ha unokákat toborzok neki. Én letudtam annyival a dolgot, hogy belement az Isával való házasságba és végre nem akarta megmondani, kit vegyek el. De igaza van, mindenkinek joga van minél előbb tudnia.
- Kincsem, ha anyut beleszervezted az esküvőbe, márpedig bőven kivette a részét, akkor ebbe is bele kellett avasd. Ha tudta már akkor, az annyit jelent, hogy amint felszálltunk a repülőre, ő azonnal körbeadta mindenkinek. Szóval ha így van, akkor már mostanra mindenki előbb megtudta, mint én. - mosolyodok el és egy puszit nyomok a homlokára. - De ettől eltekintve igazad van, kellene valamiféle hivatalos bejelentés is, hogy tényleg jönnek.
Isa következő megnyilvánulásán csak mosolyogni tudok. Jó apa, én? Nem tudom mennyire leszek az, de igyekezni fogok. Viszont ezt a kis megnyilvánulását nem tudom hova tenni, kicsit mintha túlreagálná. Szorosabban magamhoz vonom és apró puszikkal csitítgatom. Azt hiszem szokhatom meg ezeket az érzelmi megnyilvánulásokat. Legalábbis valahol azt olvastam ez végigkíséri az egész terhességet és képes komoly hisztérikákat is okozni. - Kincsem, sosem késő. Ha két évvel előbb jönnek sem kell egyedül felnevelned, mert akkor is örültem volna. De így mégis jobb, mert legalább tudtunk csak egymásra is szánni némi időt. - puszilgatom tovább, mire ledönt a hátamra és ő helyezkedik el fölül. Az arcom kezdi simogatni, ami nagyon kellemes érzetet ébreszt bennem. Imádom, ahogy simogat, olyan jó érzés. Megnyugtat és ellazít, egyszerűen imádom ahogy csinálja.
- Csak sejteni tudom. - mondom kis mosollyal, majd megcsókolom. - Már alig várom. Biztos nagyon felemelő érzés.
Csókjait lassan viszonozni kezdem és kérdésére is bólintással válaszolok, miközben mosolygok. De nem sokáig mert teljesen magával ragad a hév és máris egymással foglalkozunk. Csak ő létezik most számomra és az időre nem is figyelek, csak hogy teljes fokon kényeztetjük egymást. Az idő meg csak telik és telik, de fittyet hányunk rá. Hát igen, ezt hívják nászéjszakának.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom




TémanyitásTárgy: Re: Hotel   

Vissza az elejére Go down
 
Hotel
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
People of the World :: Franciaország :: Marseille-
Ugrás: